Nem voltak nagy meglepetések, meglepő kiugrások – igaz, csúfos kudarcok se nagyon – a minimál költségvetésű kisvárdai fesztiválon, amelyet azonban jellege szerint szemlének tekinthetünk. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Egy színházi próbán valódi színészek fiktív szerepei vitatkoznak fiktív szerepet játszó fiktív színészeket játszó valódi színészekkel, hogy valójában melyikük a fiktívebb. Mert egy szerep „mindig »valaki«. Ellenben egy ember […] úgy általában lehet »senki is«”. Ha csak így nem. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
Nagy strapának van kitéve Mucsi Zoltán jelmeze. Előbb zöld szószt önt hajára, ingére, nadrágjára, majd szódával spricceli magát alaposan, végül harminc percet forgolódik, beszél egy vízzel telt üvegmedencében. A néző türelmét pedig az előadás rongyolja. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.