A cím világos módon utal a derűs diktatúra [sic!] kettősségére: jóllehet a távolból egészen bájosnak tűnik, ám nem feledhetjük egy másodpercig sem, a panda egy vadállat, amely kénye-kedve szerint cincálhat szét bennünket. ZÁMBÓ KRISTÓF ISMERTETŐJE.
Csak azt akarom mondani, hogy én biztosan nem megyek el. De azért folyton az eszemben keringenek azok, akik elmentek. Köszönik, jól vannak a dán mosókonyhában, kefélik a budit az osztrák hegyi panzióban, hósipkás svájci panorámában szedegetik a síbalesetekben leszakadt végtagokat, vagy magyar regényt írnak az Északi-fény derengésében. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A Libri Kiadó másodszor jelentet meg kis kötetet az Amnesty Internationallal közösen; a koncepció az, hogy a jogtiprásokat az egész világon figyelemmel kísérő Amnesty egy-egy konkrét történetet ad „alapanyagként” kiváló íróknak, akik rövid szövegekben (leggyakrabban novellákban) reflektálnak ezekre. KÁLMÁN C. GYÖRGY KRITIKÁJA.
Idén már másodjára jött létre a Textúra névre keresztelt szövetség, melynek keretében múzeum, színház és irodalom fonódik össze alkalmi jelleggel, egy-egy este erejéig. NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA.
Az idei Aegon Művészeti Díjjal jutalmazott Kitömött barbár bizarr kultúrhistóriának indult, amiről a szerző azt gondolta, van a mának szóló érvényes üzenete. Aztán a jelen úgy változott, hogy már nem is tűnik annyira bizarrnak a 18. század. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Lehet-e egy könyv egyszerre tragikus hangoltságú művelődéstörténeti csemege és katartikus olvasmányélményként az olvasó tudatába égő, remekül megírt történelmi regény? Péterfy Gergely megrázó és mélyen lehangoló új könyve egyértelmű választ ad erre a kérdésre. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.
Ha negyven év elteltével a túlélő emlékezetében a Bécset, Budát a töröktől felszabadító háborúkról a halál diadala, a bomló, rothadó holttestek látványa a legerősebb kép, kérdéses, van-e személyes értelme a történelemnek? S ha nincs történelem, lehet-e történelmi regényt írni? GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
Magyarországon nem létező műfajban elsőfilmes rendező szívesen kipróbálná magát. Fiktív apróhirdetésünk aligha vonzaná támogatók hadát (a nézőkről nem is beszélve), a Kalandorok című film mégis hasonló recept alapján készült. Illetve szerencsére nem egészen. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.