Mindannyian. Persze, ettől függetlenül nagyon is különbözünk. A különbségek elvileg és alapvetően jók, de sokszor tragikus történéseket és komoly társadalmi, politikai problémákat generálnak, témákat adva olyan előadásoknak, mint amilyeneket idén a THEALTER utolsó három napján láthattunk. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA.
Mi közünk lehet a 21. században a Nórához (eredeti címén a Babaházhoz), Ibsen talán legdidaktikusabb drámájához? Mennyiben érint minket, miről szól ma? Mi az oka annak, hogy Budapesten egyszerre három előadása is látható? Megtudhatunk ezekből bármit is társadalmunk aktuális állapotáról? DARIDA VERONIKA ELEMZÉSE.
A drámaírók szakmai műhelytalálkozójából Debrecenben színházi fesztivál lett. Igaz, a magyar drámák előadásainak fesztiválja. NÁNAY ISTVÁN BESZÁMOLÓJA.
A fesztivál középső napjai hoznak régi és új fellépőket is; kicsi, finom, vacakolós színházat látunk, meg nagy, falakat rengető erőt és bolondozást, több méretben. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA.
12. alkalommal rendezték meg Kecskeméten a Bábszínházak Országos Találkozóját. A hazai professzionális kő- és független bábszínházaktól öt nap alatt 23 produkciót láthatott a jórészt szakmai közönség. PAPP TÍMEA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Ha ez így folytatódik, akkor a tavalyi, hivatalosan is a legsikeresebbnek mondott fesztiválnak méltó párja lesz az idei. Két nap után úgy érzem: itt most bármi megtörténhet. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Dosztojevszkij szenvedélyekben tobzódó, szerteágazó cselekményű nagyregényét bonyodalmas színpadra vinni. A mélyvilági indulatok magas-izzását életre hívni még annál is nehezebb. Nem is sikerült maradéktalanul a monstre előadásban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Néha úgy érezzük, a Balkán túl közel van hozzánk, néha meg elérhetetlenül távol. A volt Jugoszlávia fiatal színházcsinálói országhatároktól függetlenül ugyanazokra a közéleti problémákra keresik a magyarázatot. A múlttal való szembenézésben is előrébb járnak nálunk. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA, 1. RÉSZ.
Amikor egy régi magyar híradó hangja szólal meg, a fiatal színész egy második világháborús katonai parancsnok díszbeszédét mondja el, ideidézi a mesterkélt, hamis szóhasználatot, a harciasan recsegőre beállított hangot, de annyira érzékletesen teszi, hogy a szemünk előtt azonnal peregni kezdenek a díszmagyarba öltözött nemzetvesztők szürkés-karcos képei. FORGÁCH ANDRÁS ÍRÁSA.
Négy nap négy előadásáról számolok be a szegedi Thealter októberi, idén második születésnapját ünneplő kistestvérén, az U21 Plusz Fesztiválon látottak közül. Nem a Régi Zsinagóga hűvöse volt a fő ok, hogy mindegyik fináléba beleborzongtam. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Úgy tenni, mintha – a színháznak alapképlete ez. Van valaki, aki utánoz és van valaki, aki figyeli: pénteken az alkalmilag fel- és kipróbált szubjektumok jól illettek az utánzókhoz. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Kedves gyerekek! A mai órán a rendező legjobb barátjáról lesz szó, a dramaturgról. Nem csodálom, ha még sokan nem hallottatok róla: a gyakorló színházcsinálók is gyakran megfeledkeznek a létezéséről. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Nem tudom, Jeles hogyan csinálja, illetve nagyon is tudom, de a tudásom mégsem elég ahhoz, hogy részletesen leírjam, és ha leírom, azzal még nem történt semmi: ez az előadás a maga történésében létezik, a leírástól függetlenül, pedig csak egy vizsgaelőadás. FORGÁCH ANDRÁS ÍRÁSA.
Szerényebb az előadásszám az idei Thealter Fesztiválon, nem a 20. évfordulóhoz, de a megszokotthoz képest is. Nézzük a jó oldalát: a kánikulában így könnyebb követni az eseményeket, bár tagadhatatlanul hiányzik a felhőtlen, nyüzsgő hangulat. IBOS ÉVA CIKKE.
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház már többször bizonyította, hogy érvényesen nyúl avantgárd színpadi eszközökhöz. Ezúttal Tolnai Ottó szürreális világa ihletett térbeli installációba helyezett performanszt. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.