A címbéli kifejezéssel nem túl szerencsés viccelni, pedig csak arról van szó, hogy az Alkotmány utcai kArton Galériában demokratikus hangulatú, világ-jelképnek szánt művek láthatók. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Perneczky Géza
ALKOTMÁNYOS VILÁGJELKÉPEK
„ÉN OLYAN SZOBROKAT SZERETNÉK CSINÁLNI KLOTILD” Perneczky Géza: Héj és lepel – Pauer Gyula művészetéről
Pauer Gyula 2005-ös műcsarnoki retrospektív kiállítására végül nem jelent meg a megígért katalógus. Helyette megjelent most Perneczky Géza könyve, amelyben a művészettörténeti objektivitás ilyenkor szokásos distanciáit lerövidítik az emlékezés személyes epizódjai. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A STÍLUSOK IMPRESSZIONISTÁJA Vaszary János gyűjteményes kiállítása
Csaknem 320 tételt – több mint 200 festményt – látni a Magyar Nemzeti Galéria gazdagon adjusztált, profin megrendezett Vaszary-kiállításán. Nemcsak a mennyiség, a minőség is imponáló; tolonganak a látogatók: Vaszary nagyszerű festő, és jó együtt látni ennyi gyönyörűséget. De van ebben valami ijesztő is: minél imponálóbb a méret, minél tetszetősebb és hangulatosabb az egész, annál valószerűtlenebb, hogy mindez lehetséges volt a XX. századi Magyarországon. RÉNYI ANDRÁS KRITIKÁJA.