Az 1953-as film azonos című színpadi változata idén nyáron debütált szabad téren, október végétől pedig a Belvárosi Színházba költözik. A rendezőt, Pelsőczy Rékát l’amourról és glamourról kérdeztük. HUNGLER TÍMEA INTERJÚJA.
A tavaly megjelent, történetét időben visszafelé göngyölítő sikeres regény színpadi változata sokat megőrzött a színtiszta epikumból, elmesélésből. Ha egy narrátor három percben összefoglalná az első részt, máris kezdődhetne a sokkal ütőképesebb második. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Gyűlöletáriákból szőtt komor társadalomkép bomlik ki a nemzetostorozó osztrák író, Thomas Bernhard hőseinek ajkán. S miközben bepillantást nyerünk az újraéledő náci veszélytől irtózó nagypolgári család szó szerint is gyászos jelenébe, feltárul a sötétlő múlt, amely beárnyékolja az ingatag jövőt. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A győri Vaskakas mostanra az ország egyik legmeghatározóbb gyerekszínházi műhelyévé nőtte ki magát. Kocsis Rozi tizenöt éve vezeti az intézményt. Összegeztünk, beszéltünk mesterekről, utakról, buktatókról, gyerekekről, felnőttekről. És szóba került a nyuszi meg a farkas is. RICK ZSÓFI INTERJÚJA.
Egy pozsonyi műhely, a HomoDram csoport dolgozta fel Anyád! címmel a fiatal lengyel írónő darabját. A korábbi felolvasószínházi előzmények után a K.V. Társulat által létrehozott magyar változat is alapanyagnak, kisiklott életek ismétlődő modelljének tekintette a Gardéniát. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Banga Ferenc képmutogatós táblarajzai helyett Pelsőczy Réka rendezői keze nyomán a Vaskakas bábszínészeinek karakterformáló és tárgyanimációs készsége teremt új, éltető közeget Parti Nagy Lajos meséinek – a sokszínűség arca mögé rejtve a mesterség minden csínját és fokát. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.
Az előadás címében szereplő három pont rövid lélegzetvétel, pillanatnyi megtorpanás, néma sóhaj a szó vége, a személyrag előtt. Ki szeret kit, és szeret-e egyáltalán, együtt vagy egyedül – kijelentve, kérdezve vagy felkiáltva? KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Az új direkcióval első évadját kezdő Pesti Magyar Színház tempós startot vett: a Sweet Charity igencsak próbára teszi a társulatot. És ez jó, akkor is, ha nem mindenben veszik sikerrel. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Megtörtént esetet dolgoz fel Pelsőczy Réka újabb rendezése, az alkotók által színházi road-movie-ként aposztrofált Kicsi nyuszi hopp hopp című előadás, amely történetesen egy filmszínházban, a Kinóban látható, és valójában egy tényfeltáró revü. SISSO ÍRÁSA.
Ezt a színjátékot valóban csak késő este szabad kezdeni. Még jobb lenne éjfél után. S ha a rendezés a dermesztő emberi szorongás kábító injekcióját is beledöfné az előadásba, eredeti és érdekes helyett megdöbbentő és emlékezetes lenne a bemutató. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Nem előnytelen az egy óra húsz percet szünet nélkül felölelő előadás számára, ha szokatlan helyszínen vagy szokatlan időpontban játsszák. Ősbemutatóként a Művészetek Völgyében, később az Új Színházban és a TÁP Színház rendszeres játszóhelyén volt látható, aztán este tízes kezdéssel a Gödörben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.