Minden idők egyik legbefolyásosabb lányregénye új köntöst kap, de nem felejti el származását. Egy adaptáció, amire igenis nagy szükségünk volt. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
Kisebbfajta moziszenzáció, ahogy a hipermozgékony kamera kalauzol az első világháború poklában: Sam Mendes egysnittes filmje operatőri és rendezői stílusbravúr, hiányosságai ellenére kivételes moziélmény. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Hollywood tehetséges humoristája képzeletbeli Hitlerrel próbál nevettetni, de sírás lesz a vége. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Noha a Richard Jewell balladája korántsem megrázó erejű dráma, mégis rendezője színvonalasabb alkotásai között lehet említeni. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
A Botrány egy jó szándékú, könnyen fogyasztható film a munkahelyi szexuális zaklatás működési mechanizmusairól, sok híres színésszel. Ismeretterjesztő filmnek megjárja, de aki ennél többet vár, csalódni fog. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Pompás évindító az Agatha Christie szellemét életre keltő krimi, amelyben a déli Poirot találkozik a Trump-szavazó újgazdagokkal. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Nem mutat újat, nem kockáztat, de nem is okoz komoly csalódást. A legújabb Star Wars-trilógia befejező darabjából modern hollywoodi tananyag születhet. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
A filmesek sohasem unnak rá a római katolikus egyház pazar külsőségeire, mi pedig képtelenek vagyunk betelni az idős nagy színészek látványával: ez a két örök tényező működteti Fernando Meirelles jóhiszemű és jól sikerült pápaügyi dolgozatát. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A mozi klasszikus rajongóin kívül talán csak a képregények fanatikusai várhatták jobban Scorsese új rendezését: most végre ők szólhatnak be a film nagy öregjének a 210 percen át hömpölygő Az ír miatt. A vidámpark kontra klasszikus mozgókép szkanderben az utóbbi hívei kaptak nem kevés muníciót. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Úgy látszik, Noah Baumbachnak a válás jön be: a Házassági történet a legjobb filmje A tintahal és a bálna óta. Remek írói-rendezői-színészi teljesítmény, és csak egy egészen kicsi hiányzik ahhoz, hogy igazán nagy film legyen. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Hozta az elvárható és kötelező gyors köröket, mi több az utolsó harmadban még sebességet is váltott és tényleg rendesen belehúzott, de Az aszfalt királyai ennek ellenére sem döngölt a betonba. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Csipkerózsika múltkor még csak feminista lett, most pedig már egyenesen a mesetrump ellen harcol. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Todd Phillips Joker-mozija, az idei Velencei Filmfesztivál fődíjasa, azon az úton tesz egy újabb nagy lépést, amelyen még Christopher Nolan indult el Batman-értelmezéseivel. Phillips Jokere itt él közöttünk, és jobb ha résen vagyunk, mert bármikor robbanhat. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A zsánerkutyulós filmek mestere annyira fanyar viccet mesélt a szegények és gazdagok közti szakadékról, meg az erőszakról, mely annak mélyében fogan, hogy Cannes-ban mindjárt Arany Pálmával jutalmazták. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Az Ad Astra – Út a csillagokba filozofikus hangvételű sci-fi, amelynek a középpontjában egy űrutazás áll, avagy ilyen az, amikor a 2001: Űrodüsszeia találkozik az Apokalipszis mosttal. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.