Kevés olyan vörös szőnyegről tudni mostanában, amelyen nem vonult végig A régi város stábja – pedig Kenneth Lonergan legújabb filmjének azért nem csak tapsolni lehet. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Barry Jenkins Holdfény című lírai mozija nem csupán a klasszikus sztereotípiákat, de a nézői elvárásainkat is felülírja. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Szép, szép, szép – Jackie Kennedy, Natalie Portman, no és Pablo Larraín életrajzi filmje is szép, sőt mi több: gyönyörű. De vajon érdekes is? LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Nem lepődnénk meg, ha a Mindenki nyerné a rövidfilmes Oscart. Szuper kis film, és a témája Amerikában is húsba vág. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Nem tudok mit kezdeni azzal a kérdéssel, hogy ment-e előbbre a világ a könyvek által. Nemesít-e a művészet és vajon képes nevelni a film? Az viszont biztos, hogy ölni tudnék, amikor Disney a családi értékekről papol a mozi ürügyén, és feltétlenül le kell vonnom a tanulságot, mert ha nem, elúszik a hableány. És gyanakszom, ha igaz történet az alapja a mesének. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Az Utazók egy egzisztencialista kérdéseket feszegető űrben játszódó love story – csoda, hogy a végén giccsbe fullad? HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A Kaliforniai álom igazi múltidézés, tisztelgés Hollywood és a musical mint műfaj aranykora előtt. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A Star Wars-univerzum „töltelékfilmje”, a Zsivány egyes egyáltalán nem fáj a nézőnek, de annyira azért jól sem esik, hogy repetát kérjen belőle. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Hogyan malmozzunk végig egy Oscar-szezonra szánt hollywoodi sztárprodukciót? Nagyjából úgy, ahogy most két lábon járó speciális effektusként Brad Pitt igyekszik szabotálni ezt az egyébként tisztességesen összerakott filmet. De szerencsére Marion Cotillard kihúzza a cikiből Robert Zemeckist, s vele együtt a filmet is. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Nem elég, hogy menő divattervező, még filmeket is tud rendezni. Tom Ford második nagyjátékfilmjét, az Éjszakai ragadozókat szeretni fogják azok, akiket már az első mozijával, az Egy egyedülálló férfival is meggyőzött a tehetségéről. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Az Érkezés, mint a hetvenes évek legjobb hollywoodi filmjei, áthidalja a művészet és a tömegszórakoztatás közé ásott, amúgy is értelmetlen árkot. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A Marvelnek ha nem is a legeredetibb, de a leglátványosabb filmje ez a pszichedelikus szuperhősmozi. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Szinte hihetetlen és egyúttal mélyen megható, hogy volt idő, amikor a tehetségtelenség tüntetően látványos kiéléséhez még nagyon gazdagnak kellett lenni. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Ezer oka van annak, amiért az Űrszekerek sosem fog akkorát menni a moziban, mint a Csillagok háborúja. De azt a biztonsággal áradó bizalmat és szeretetet, amely átjárja a USS Enterprise fedélzetét, s annak minden zugát, bizony még Csubakka és Han Solo is megirigyelhette volna. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.