Életrajzi adatoktól ihletett bokszdráma esetében érthető, ha Scorsese Dühöngő bikája az eszünkbe jut. Az összehasonlítás sem alaptalan, ám míg Jake La Motta önmagával együtt mindent elveszített, addig Micky Ward és családja története épp az ellenkező irányba halad. RUPRECH DÁNIEL ÍRÁSA.
Egy német szóval lehet a legjobban leírni a Fekete Hattyú című Darren Aronofsky-film keltette érzést: unheimlich. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
A brit gyarmatbirodalom utolsó királyát, VI. Györgyöt a történelem komoly próbatétel elé állítja: ha uralkodni akar a nemzetén, a saját hangján is meg kell tanulnia uralkodni. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Ki gondolta volna, hogy a Facebook megálmodóinak ármányokban gazdag története alig különbözik bármilyen nagyvállalat sikersztorijától. A közösségi háló húsba vágóan aktuális témája ellenére voltaképpen egy régi vágású karriertörténetről mesél. NAGY V. GERGŐ ÍRÁSA.
A 2010-es esztendő legjobban várt blockbustere bölcsészeknek és álbölcsészeknek szánt kommersz sci-fi. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
„…és végül a 19 éves Alice meglelé önmagát, s elindult az Élet útján, hogy beteljesítse azt, amire hivatott.” Így végződik Tim Burton története, ami látványnak szép, „betegnek” – már ami a rendezőt illeti – azonban nem elég beteg. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.