Korábban színésznek mondta magát, aki rendez is, ma már büszkén vallja magát rendezőnek. Értelmiséginek ugyanakkor nem. Polgár Csabával, az Örkény István Színház művészével ambíciókról és generációváltásról beszélgettünk, valamint arról, hogy hogyan kell megrendezni egy litván előadást, ha az ember egyáltalán nem beszél litvánul, és hogy miért érdemes menni vagy maradni.
A sugallatos-statikus színpadkép, a fények kompozíciója, a hangok, a minimálzene a szikár rendezői koncepció megvalósulását szolgálják, mert a produkcióban, úgy vélem, a vízió, a világkép felrajzolása a domináns elem, s csak kevéssé az emberi drámák kibontása. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Egy halott prostituált, több elfuserált élet, kínzó kérdések, titokzatosság nélküli titkok. Gyilkosság, amelynek ezer oka lehet anélkül, hogy egyetlen pontos oka volna. Kapcsolatok, konfliktusok, amelyek akár más gyilkossághoz is vezethetnének, amelynek elmaradása nem biztos, hogy a pontos ok hiányán múlik. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Bizarr módon leltározza saját életeseményeit, leszámol illúziókkal, gúnyosan mondja ki, amit mások elhallgatnak, miközben minden zenei pillanatot kihasznál a zenei vezető, Kákonyi Árpád segítségével. A T’N’D új bemutató az Örkény Színházban. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Koitusz szigetén járunk, a talán nem is annyira távoli jövőben. Az alfákat megölték, a bétákat átnevelték. Az omegák, vagyis a régi rendszer „vesztesei” uralkodnak, élükön Henrikkel, a kiherélt alfával. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
Mostantól címe is van a portréinterjúinknak: R-beszélgetés. Ez alkalommal Csuja Imrét, az Örkény István Színház tagját kérdezte Csáki Judit. Naná, hogy szóba került az Üvegtigris meg a Portugál, de Csuja Imre elmondta azt is, hogy melyik költő életművéből készítene szívesen önálló estet, és kiderült az is, hogy a saját bora kifejezetten jó, senkinek nem kell aggódni, ha megkínálja ?
Első elbizonytalanodásunkban mondhatnánk azt is: Szabó Magda alufóliában. Mert különös kísérlet tárgya lett Az ajtó című, sokak által szeretett regény. Azok is szeretik, akik most színre vitték, pár motívuma legalábbis érdekli őket. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A dalestek hang és egyéniség kapcsolatára építő hatásmechanizmusát ezúttal ne elemezzük, maradjunk a Winterreise különböző színpadi feldolgozásainál. Leszögezhetjük, hogy ezek közül csak azok működnek, amelyekben az előadó, miközben a létfájdalomban egyre mélyebbre süllyed, vagy hideg szívvel és ésszel, vagy játékos iróniával, de minden körülmények között kívülről is képes önmagát figyelni. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Színház haladóknak, színház lazáknak, színház megfáradtaknak és üdéknek – ők menjenek megnézni az Örkénybe ezt a két előadást. Aztán ha nem jön be – egyik, másik vagy egyik sem –, kérjék vissza a jegy árát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Crespo Rodrigo, a Jászai Mari Színház igazgatója, a fesztivál nyitóbeszédében felhívja figyelmünket arra, hogy bár a maszk viselése nem kötelező, de ajánlott, és hogy viselésével azt mutatjuk, törődünk egymással. A fesztivál öt napján a közönség és a színház dolgozói is kitartóan viselik a maszkokat. Tényleg borzalmas lenne még egy színházi leállás. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA.
Az utókor számára Racine Andromakhéjának bemutatója azon felhőtlen, mondhatni boldog pillanatok egyikeként örökíttetett meg, amikor a Napkirály, XIV. Lajos határozottan jól érezte magát udvari színházában. KARSAI GYÖRGY ELEMZÉSE.
Sokadszor kezdek neki ennek a kritikának, kerülgetem a lényeget, hogy majd a végén az lesz a csattanó. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Alább az első stream-kritikát olvashatják. Nem a kritika stream, hanem az előadás, amiről íródik. Welcome in the 21st century. Avagy: covid-termék, de megtartjuk. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.