„Szakadatlanul jegyzetezem az életet” – írta 1935. április 29-én délelőtt fél tízkor Móricz, és az alkotói-magánemberi gyakorlatát az ebből az évből ránk maradt naplójegyzetei bőségesen igazolják. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Az Egyetemi Színpad 1967-ben kérte fel önálló est megtartására. „Talán akkor jutott eszembe, hogy megkérdezzem magamtól: Ki vagyok én? Miért is vagyok színész?” – emlékszik vissza Békés Itala. GABNAI KATALIN RECENZIÓJA.
Aki átment a falon címmel magyarul is megjelent a performanszművészet úttörő nagyasszonyának, Marina Abramovićnak a memoárja. Határainkat próbálgató kötelező olvasmány. KÁNTOR VIOLA RECENZIÓJA.
A tavalyi év könyvtermésében méltán kiugró sikere volt Bereményi Géza önéletrajzi regényének, a Magyar Copperfieldnek. Idén pedig kiadója Bereményi hetvenötödik születésnapjára a szerző javításaival és átdolgozásaival újra kiadta elbeszéléseit az Azóta is élek című kötetben. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
Fiatal emberek állnak a sűrű könyvespolcaik előtt, s jellegzetesen törzshöz szorított karral, gyors, erős, hegyes, s mindig valamire rámutató gesztikulációk kíséretében beszélnek könyvekről. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Mitől lesz egy önéletrajz olvasmány? Knausgård nyilván jól ír, tárgyilagosan és aprólékos részletekbe bocsátkozva, inkább a beszélt nyelv regiszterében, egészen közvetlen stílusban, és ezt értően adja vissza Petrikovics Edit magyar szövege is. Ez azonban még nem teljes magyarázat. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA.