A 2020-as Emma. után megérkezett az újabb Jane Austen-adaptáció. A Netflix gondozásában és modernizálásával ezúttal az írónő utolsó befejezett regényét, a Meggyőző érveket láthatjuk viszont a televízió képernyőjén. KISS DALMA KRITIKÁJA.
Előfordul, hogy egy film sikeréhez már a jó ötlet is elég, a Spiderhead azonban megmutatja, milyen, ha egy projekt rossz kezekbe kerül. A Netflix új filmje végtelenül unalmas, felejthető alkotás lett. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
A Mindent egy lapra minden közhelyessége dacára több izgalmas vonással is szolgál, hogy végül ott vérezzen el, ahol a többi Adam Sandler-mű is. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.
Sok alkotás engedett már belesni a filmkészítés kulisszái mögé, elég csak a mára klasszikussá érett Trópusi viharra gondolni. A realistább vígjátékok mestere, Judd Apatow most a világjárvány bezártsága felől közelített a témához — ugyanolyan csípősen. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Horrorfilmek kedvelt alaphelyzetét hangszerelte át a Netflix új kamaradrámája. Az ismert milliárdost és fiatal feleségét egy betörő fogadja a minden igényt kielégítő nyaralóban. Az eleinte még viccesnek tűnő események pedig szép lassan elszabadulnak. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Izgalmasan indul a Netflix legújabb presztízssorozata, a valós eseményeket feldolgozó Inventing Anna. A túlzott készítői ambíciók azonban mindössze egy igényesen elkészített, ám középszerű alkotást eredményeztek. BOZÓ ANTAL ÍRÁSA.
A 20. század elején kis túlzással egy aprócska térképen múlt, hogy az amerikaiak ne tegyék rá a kezüket Grönland egy részére. Sok expedíció, fagyhalál és a hó fogságában eltöltött hónap kellett ahhoz, hogy a dánok kerüljenek ki győztesen a vitából. A jég ellen korrekt történelmi mozi a sarkköri jég birodalmából. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Jean-Pierre Jeunet-nek, az Amélie csodálatos élete és az Elveszett gyerekek városa rendezőjének új filmje nem lehet olyan rossz, hogy ne utasítsa maga mögé a Netflix középszerét, gondoltam magamban. Ehhez képest a Bigbug igencsak belesimul a nem túl eredeti, nem túl átütő filmek kínálatába. Bár azért minden képkockán ott van Jeunet védjegye. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Robert Harris kémregényéből most nem Polanski forgatott filmet, és ez meg is látszik az 1938-as müncheni konferenciával foglalkozó alkotáson. A feszültséget és a kort ügyesen ábrázoló mű Jeremy Irons alakítása miatt lesz igazán emlékezetes, a többit pedig hozzá lehet olvasni. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.