Ó, nagyon vagyok! És majd leszek! Legalábbis képileg! – mondja magáról az előadás az érkező nézőknek, akiknek feje fölött, az ezüstös vasfüggönyre vetítve, vijjogó sirályok végtelenített hada lebeg perceken át. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Blaszfémia és suta giccs – Herendi Gáborék passiójátéka láttán a felekezeten kívüli, agnosztikus néző éppúgy méltán háboroghat, mint a hívő keresztény. Lám, nemcsak az ünnep egyesíthet. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Szép ív bontakozik ki a pályát végignézve: a színházszerető kamaszlány a gyakorlatban tanulja meg a szakmát, és közben egyre komolyabb szerepek találják meg. Eger, az Operettszínház és a Centrál Színház után 2018 óta a Szegedi Nemzeti Színház újragondolt társulatának meghatározó tagja Ágoston Katalin. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
A Madách Színház online sorozata a karanténszínház utolsó aktuális pillanatát csípte el. Az Örökké fogd a kezem és Jövőre veled ugyanitt bemutatójával egy időben újrakezdődtek az offline előadások, a miskolci vagy budapesti első fecskéket egyre többen fogják követni. NAGY KLÁRA KRITIKÁJA.
Vannak helyzetek, amikor káromkodni vagy sírni lehet csak, akár nézői, akár szereplői vagyunk a történéseknek. S vannak életek, amik jobbára ilyen helyzetekből állanak. Seress Rezső, született Spitzer Rudolf, tudna mesélni. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Tamási Áron 1945 őszén kiájult a Nemzeti Színház Ráday által rendezett, Bajor Gizi és Ráday Imre által főszerepelt főpróbájáról, s a következőket írta: „a rossz mű és a rossz előadás sohasem egyszerű.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Mivel a címül választott szószerkezet a novellafüzért nyitó Tájékoztatásnak is az elején szerepel, s mert az előadás szövegének készítői is már az első percben idézik, illő elöljáróban kimondani: szép, hosszú nosztalgikus „levél” kerekedett a színen Krúdy egyik fő művéből. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Regényt filmre adaptálni ziccer, de egy feldolgozás ugyanilyen könnyen okozhat csalódást is. Rudolf Péter sorozata, a Kossuthkifli nem készült hiába, de nem sokon múlott. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A háború rossz dolog; nem árt ezt eszünkbe idézni, hiszen a közelünkben is tombol. Száz éve tört ki az első világháború, hetven éve szállták meg az országot a németek a másodikban; van mire emlékeztetni. Az első fölidézése kevesebb csapdát rejt magában. A Nemzeti szerint is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A gyenge kezdés után végül jött az erős visszaesés is, még ha a kettő között a kitartó szemlélő rá is bukkanhatott néhány figyelemre méltó megoldásra. A Nemzeti Színház egyenesen Tbilisiből reciklált előbemutatóján jártunk Gyulán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A Vidnyánszky Attila rendezte előadás legfőbb jellegzetessége, hogy a rendező összetéveszthetetlen kézjegye semmilyen módon nem fedezhető fel rajta. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A Diploma előtt, Herendi Gábor első színházi rendezése megérdemli az alapszakos diplomát. A mesterfokozat eléréséhez azonban szükség lett volna egy bátor dramaturgra. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.