A novemberben online megrendezett kolozsvári színházi megafesztivál, az Interferenciák zavarba ejtően széles kínálatából három olyan előadást választottam, amely az ismerőset más nézőpontból vizsgálta. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Tanúk nélkül színház sincs: Nánay István színikritikus azon kevesek közé tartozik, akik a Szkéné Színház 1970-es megnyitása óta folyamatosan figyelemmel kísérik, mi történt és történik a Műegyetem második emeletén. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Az idei fesztivál is figyelemmel tekint a világra, a visszajárók kíváncsiságát és szempontjait mintha át is rendezné – ahogy a világ működése is rendeződik át, folyton. 1+2 előadásról mesélek, bár volt még, amiről érdemes lenne, de aki sokat markol keveset, az megjárja. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA.
A Penzum, Nagy József (Josef Nadj, Szkipe) a szabadkai Desiré fesztiválon szereplő előadása, bizonyos értelemben visszatérésnek tekinthető. DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA.
Az idei Interferenciák a két évvel korábbi kiadáshoz képest a színházi sztárrendezők mellett nagyobb teret nyitott a kísérleti, perfomansz- és így jellemzően stúdiószínházi előadásoknak. VARGA ANIKÓ ÖSSZEFOGLALÓJA.
Nagy József visszatért első nagy sikere, a Pekingi kacsa hazai bemutatójának színhelyére, a Szkénébe, hogy enigmatikus színházi világának egyik örök visszatérő ihletforrását, Tolnai Ottó költészetét szóra bírja. Nem csak képletesen. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A temesvári fesztivál programját jó pár éve azonos szempontok szervezik: ebben a régió román, magyar, német és szerb színházaira irányuló figyelem egyszerre van jelen a magyarországi független társulatok munkáival, magyarán a (multikulturális) helyzet adottságai és a színházi progresszivitás iránti érzékenység egymást nem kizáró kettőse kerülnek egymás mellé. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.
Tolnai Ottó Végeladás című lírai-epikus drámáját olyannyira átdolgozták, kilúgozták az alkotók, hogy az „itt és most” színházi szituációjának és a közösségi együttlét élményének primér megtapasztalásán túl kevés érvényes mondanivalót viszünk haza emlékbe. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.
Nagy József táncos-koreográfus énje ismét a képzőművész ént invitálta közös munkára, hogy Szelevényi Ákos élő zenei közreműködése mellett végigvezessen minket a madárrá válás lassúdad rituáléján. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE.
Kedves dél-baranyai ismerőseim szerint a térség nem is járt olyan rosszul, hogy annak idején meglátogatta őket az ördög, hiszen Harkány legendája szerint ennek köszönhetik a földből feltörő kénes szagú gyógyvizet, meg végső soron az Ördögkatlan Fesztivált is. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
A kolozsvári Interferenciák fesztivál harmadik kiadása zene és színház viszonyának témájára épül, s bár ez az ernyő, mint lenni szokott, nem fedi le a teljes programkínálatot, a tematikus megközelítés nem erőltetett, produktívan működik. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Szabadka különös, Balázs Attila szavaival élve: „Kinek észak, kinek dél” földrajzi helyzeténél és sokszínű nemzetiségi összetételénél fogva is alkalmasnak bizonyul, hogy központi állomás legyen, ahová az előadók a szélrózsa minden irányából érkeznek. PÁL-KOVÁCS RAMONA BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
A megtévesztő névre „átkeresztelt” budapesti őszi fesztivál egyik vendégművésze Nagy József (Szkipe) volt, akinek két igen eltérő karakterű, ám azonos lényegű produkcióját lehetett látni. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Myriam Blœdé a kívülről jött utazó szemével vizsgálja a Nagy József-univerzumot: az előadások motívumai alapján a referenciák nyomában jár. A riport, kutatás, elemzés jegyeit ötvöző műfajt az „etnográfusi” kívülállás és a mítoszba való beavatottság kettőssége feszíti szét. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Szemünk előtt születik, hal meg és éled újjá a bohóc, s a helyben készült akcionista képek közt kakukktojás egy szarvas élethű krétarajza. Bár jazz alapú kortárs zenét hallunk, bennem a Cantata profana szarvassá lett fiú motívuma is felidéződik. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.