Minden jelentékeny vagy legalábbis világhírű író esetében szükségszerűen elkövetkezik az az életszakasz, amikor az önkifejezés már nem ér ki az életműből, mintegy a maga köreit járva megreked a képzelete világában. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.

Nagy szó az, hogy „találkozás”, és az alcím is nagy szavakkal él – „gondolataim és élményeim; régi (egzisztenciális és esztétikai) témáim és régi szerelmeim találkozója” – maga a mű viszont, ha beszélhetünk egyáltalán műről, szétaprózott és álomba ringatón felületes. RADICS VIKTÓRIA KRITIKÁJA.