Ha tizenöt éves koromban megkérdezte valaki – s naná, hogy meg is kérdezték –, mi akarsz lenni, kisfiam, ha nagy leszel, habozás nélkül feleltem: Mátrai Betegh Béla. BODANSKY GYÖRGY ÍRÁSA.
Átalakítják a VI. kategóriába sorolt függetlenek finanszírozását: a táncosoknak több, a színházaknak kevesebb jut ezután. A kuratóriumot is átfésülték, eddig négyen repültek. A válaszokból kiderül: a minisztériumban nem mindig vannak tisztában azzal, kit is kérnek fel kurátornak. NAGY GERGELY MIKLÓS RIPORTJA.
A tavaszi fesztivál idei évadjában feltűnően kevés táncprogram kapott helyet, viszont a véletlen egymás közelségébe sodort két jeles évfordulót. Jó, hogy így történt, mert a két est felskiccelte a néptáncművészet jelenét, de még inkább múltjának szinte összes jelentős irányzatát. FUCHS LÍVIA ÍRÁSA.
Két nyomtávon, de azonos szellemi alapból dolgozik a Duna Művészegyüttes. A maga nevén nagyszabású, „hagyományhűbb” produkciókkal jelentkezik, míg a Duna Táncműhely bevállalós kísérletezésekkel. A kettőt az együttesvezető Juhász Zsolt és a táncosok személye is összeköti. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Az előadást zeneszerzőként jegyző Sáry László Weöres Sándor Téma és variációk című versét is beleszövi a Labirintus zeneanyagába. Az előadás maga is számos variációt ad néhány visszatérő témára. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.