David Fincher név nélküli bérgyilkosa precíz, professzionális gépezet, amelynek működésében egy ponton váratlanul hiba lép fel. A gyilkos ironikus hangvételű, egzisztenciális thriller – többféle értelmezési lehetőséggel. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
16 esztendő hosszú idő – Stan Lee és Jack Kirby mutánsai ilyen régen harcolnak a multiplexekben a megbecsülésért és a világbékéért. Nyolc nagyfilm nem kevés, másoknak ennyi sem jön össze elfogadható minőségben. Ezért is lett volna üdvös, ha nem jutunk el idáig. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A Steve Jobs egy szokatlan biopic az Apple-guru életéről Aaron Sorkin és Danny Boyle tálalásában. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Justin Kurzel Macbethje sárban, ködben és vérben fogant. Kétértelmű káprázat, bűvész pokol, és bármennyire kerestük is: nincs benne rendszer. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Bevilágítani a géniusz fejébe – ez a régi vágy mozgatja a Frank antihősét, aki tehetség híján a tehetség titkát kutatja bálványának álarca mögött. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Az egyik leghíresebb mutáns-képregény lazán kezelt filmadaptációja egyszerre sodró lendületű sci-fi kalandthrillerként és epikus díszletek között bonyolódó karakterdrámaként sóz oda. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Steve McQueen harmadik nagyjátékfilmje leginkább debütálása, az Éhség perspektívájához áll közel: nem feledkezik meg a személyiségdrámáról, ám tematikája a historikus művek vonzáskörzetébe rendeli. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.