2017-ben nagy hullámokat vert színházigazgatói újraválasztása. Azóta szélcsend van. Vagy mégsem? Többek között erről is kérdeztük a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatóját, Jordán Tamást, akit néhány napja a Nemzet Színészének választottak. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A Krétakör egyik alapítója, a Merlin és Arvisura tagja volt, de váltott. Előbb külföldre ment színházat tanulni, majd itthon létrehozta a Bohócok a Láthatáron Csoportot, amivel Magyarország legnehezebb sorsú vidékeit járja. A Mátyás, a nem király előadást Lakon hozta létre. Feuer Yvette drámapedagógussal, színésszel beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. Lázár Kati Jászai Mariként, vagyis a Kripli Mari című estjével esélyes a legjobb női alakítás kategóriában. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Ha a csomagolás csokis kekszet ígér, viszont csokival legfeljebb csak az összetevők felsorolásában találkozom, csalódott leszek. Pedig lehet, hogy a keksz amúgy nem rossz. Valami ilyesmit éreztem a PR-Evolution Héjanász című előadását nézve is. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.
Négy ember használja egymást szerelemre, szexre, unaloműzésre: bármire az egyedüllét ellen. De túl közelről már csak a mocsok látszik. Ezekről (is) szól Patrick Marber drámája. Hogy a Merlinben bemutatott előadás miről akart beszélni, az nem igazán derült ki. DERES KORNÉLIA ÍRÁSA.
Zambrzycki Ádám a Merlin Színház november eleji Tánckeddjén két koreográfiát tett publikussá a színpadon. A Profil az arcunkat veszi célba, a Solº egyenesen a Napot. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Az ostor a végén csattant, s aki csattogtatta: Akira Kasai, a butoh fenegyereke (feneörege); hogy a földi pokolból, vagy a poklok poklából szólt-e hozzánk, mellékes, viszont derekasan leverte rajtunk a megrögzöttségeinket. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA, 2. RÉSZ.
Tatsumi Hijikata Tiltott színek című darabjának 1959-es tokiói bemutatója óta nem tudjuk pontosan, csak sejtjük, kapisgáljuk, hogy mi is az a butoh, de most hat előadással megint közelebb kerültünk hozzá. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA, 1. RÉSZ.
A Múzeumok Éjszakáján utazni kell. Legjobb hát, ha ezt is kulturáltan tesszük, sőt magát az utazást változtatjuk kultúrakcióvá. A múzeumi programok a földalatti vonalán is gyökeret vertek, hogy onnan rántsák magukhoz a metróból kikászálódó utazóközönséget. FÜRTH ESZTER BESZÁMOLÓJA.
Tamási Zoltán kirándul. Ezúttal sokfős csapatot rendez. Nem hagyományos értelemben vett társulatot, hanem a TÁP Színház este tíz után összeálló ráérőit. És az orosz drámairodalom arcképcsarnokát. VARGA ETELKA KRITIKÁJA.
A cirkusz többszörös metaforáját a jelenkorra, azon belül is mintha tulajdon helyzetére kopírozná rá a Hólyagcirkusz Társulat legújabb előadása, a Kulterer. Végletesen stilizált, hol homorú, hol domború tükör. Szenvtelen kép róluk, önmagunkról. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Ilyenkor már csak a szemérmetlenség segít. Magányos cédrus. Mondom megalomán hasonlat gyanánt, és nem félek ezt mondani. Ugyanis az Intelligens szerviz (Net-Shakespeare) című előadást egy olyan ember rendezte, aki évtizedek óta ugyanazt csinálja. FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA.
Duda Éva társulata – miközben egy majdnem-szerelmes pár bevásárlókocsiban gurul, egy fitnesz-alteregó feszes ruciba göngyölt vaskos férfiassággal ugrál, egy reménybeli csillag nyakkendőt gyűröget, és spricctől hűl a férfiizom – bort tesz a rezsóra, hadd forrjon nekünk. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.
„Célozni nem kell, és nem is szabad, gondolkozz egész testtel, engedd el magad!” – énekelte Müller Péter Sziámi a nyolcvanas években.* Nektek bezzeg könnyű volt, duzzognak a mai huszonévesek, mintha ugyan elhappoltunk volna előlük valamit! BÁRDOS DEÁK ÁGI ÍRÁSA.
Egy színházi próbán valódi színészek fiktív szerepei vitatkoznak fiktív szerepet játszó fiktív színészeket játszó valódi színészekkel, hogy valójában melyikük a fiktívebb. Mert egy szerep „mindig »valaki«. Ellenben egy ember […] úgy általában lehet »senki is«”. Ha csak így nem. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.