„Szédülés előtt görcsös, brutális fejfájás szorítja össze hátul a koponyám. […] Az agydaganatnak hármas klasszikus tünetcsoportja van, amire a diagnózis épül: fejfájás, szédüléses hányás, papillitis” – konstatálja Scherer Péter Karinthyja, aki a brutális fájdalmat próbálja meg érzékelhetővé tenni mindazok számára, akik vele együtt utazzák körül azt a bizonyos koponyát. Utazás van, de brutalitás már kevésbé. DARVAY BOTOND ÍRÁSA.
Marton Róbert
HALLUCINÁCIÓHIÁNY
BOHÓZAT HULLÁVAL Alfonso Paso: Hazudj inkább, kedvesem! / Budaörsi Latinovits Színház
Becsukja, kinyitja, felkapcsolja, lekapcsolja, felemeli, lép vele kettőt, visszamegy, visszateszi, rárakja, letakarja, aztán lazán úgy tesz, mintha nem is lenne hulla az ágy alatt. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
PÖTTY Dunai Ferenc: A nadrág / Karinthy Színház
Rendszerváltás, rendszerváltozás. Végbement, nem ment végbe? Akad jelentős írónk, aki csak „gatyaváltásnak” nevezi a történelmi fordulópontot. Egy nadrág azonban van, amelyet nem kell váltani: A nadrág című komédia. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
FÉRFIÉNEK Szörényi–Bródy–Sarkadi–Ivánka: Kőműves Kelemen / Zikkurat Színpadi Ügynökség – RaM Colosseum
Ilyen előadásokról tulajdonképpen nem kell mondani semmit. Merthogy magától értetődik az egész. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
TENGEREN A SZÉL Mohácsi testvérek William Shakespeare alapján?: A velencei kalmár / Nemzeti Színház
Saját vállalásának terhét derekasan viselő, lelkiismeret-ébresztő nagyszabású előadást lát a közönség. A gyűlöletbeszéd, indulatpolitika, ténytorzítás anatómiáját. De látja azt is, hogy az előadás nincs teljesen felkészülve önmagára. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
KANTÁTA ÖTVENHATIÁNA Agota Kristof: Egy elsurranó patkány / Nemzeti Színház
Sokadszor bizonyosodik be: csupán jobb híján jelölhetünk egy színházi előadást a drámaíró nevével és a darab címével. Amit a Nemzeti Kaszás Attila Termében látunk, színházi értelemben egyik irodalmi előzménye segítségével sem írható le megközelítő pontossággal. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.