A Jelenkor Kiadó Nemes Nagy Ágnes életműsorozatában idén, a költő születésének századik évfordulójára jelentette meg a „Maszk nem takarta már” című képeskönyvet. A kötet portrék segítségével kronologikusan és szerepek szerint tekinti át az életművet. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ISMERTETŐJE.
„Például csendéletet soha nem sikerült írnom. Mert, akár Mándynál, mindig belebeszélt a kompozícióba valaki vagy valami, egy feslett kabát, egy kifogyott toll, egy lottószelvény, aki megint lófaszt se nyert, egy ember, aki azért volt ismerős, mert soha nem láthattam még.” SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Mándynak tekintélye van. Ehhez a szóhoz inkább Goethe-i vagy Thomas Mann-i nagyságokat szoktunk társítani. Vagy a mához közelítve épp Déryt, Ottlikot, Mészölyt. És mégis, a levelekből jól kiolvashatóan Mándy, a címzett nem csak postai értelemben megszólított ember. REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS RECENZIÓJA.
Jelen írás címe azonos a mártír magyar író kötetben frissen közzétett egyik novellájának címével – de mint kérdés arra utal: mennyivel és miként gyarapíthatja az életművet (ismeretét, feldolgozását, olvasói megbecsültségét), hogy immár huszonhat írásával többet számlálunk? TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
A legfáradhatatlanabb irodalomtörténész sajtóbúvár, Urbán László ezúttal egy regiment Mándy-novellát hozott felszínre, 1937 és 1945 között megjelent lapokból. Az olvasó számára, persze ha ismeri az írót, az újdonság öröménél is nagyobb az ismerősség öröme. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.