Frappáns újrafordítás, szellemesen működő díszlet, karaktert teremtő jelmezek, pompázatos alakítások, elegáns és gondos rendezés – a műgond megtestesülése. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Az egyik legnagyobb hatású rendező, akinél mintha tegnap lobbant volna föl a Don Juan közel száz gyertyalángja, örökre belevésődve az emlékezetbe. A mai színházi élet színe-java nála tanult, ki színpadon, ki már csak a főiskolán, mert nagyon elegánsan és határozottan cezúrákat húzott. Most a színházi kritikusok életműdíját kapta. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A hallban Maár Gyula hatalmas arcképe, rajta a dátumok: 1934-2013. Nem a falon, hanem az ajtónak támasztva, mintha most tette volna oda valaki. „Az egyetlen férfi volt az életemben, akin nem tudtam átlépni. Értsd, ahogy érted.” CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Három színházi arckép. A szereplők útja néha találkozott. Egri István és Marton Endre dolgozott egymás közelében, Egri temetésén Kazimir Károly mondta az egyik búcsúztatót. De igazi találkozóhelyük Léner Péter érzelmektől nem mentes emlékezete. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Minden nemzetnek vannak színész ikonjai, nálunk ilyen volt Major Tamás. A hatalom is támogatta, de a saját jogán is nagy volt. Most akkor szeressük, vagy ne szeressük? BOGDANOV EDIT ÍRÁSA.
Három igazán POSZT-kompatibilis kiállítás nyílt a színházi fesztivál első három napján. Meseszám, és nem hiába, hiszen a negyedik napon beköszöntött a verőfényes fesztiválidő. SISSO ÍRÁSA.