Szikszai Rémusz megrázó, emlékezetes, valószínűleg még hosszú időn át bennünk élő rendezést hozott létre a Radnóti Színházban. Az Oidipusz főhőse Robert Icke átiratában nem mitológiai alak, hanem korunk politikusa, aki a múlt titkait kutatja népszerűsége megerősítése céljából. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
Major Erik
OIDIPUSZ ÉS A SEMMIVÉ FOSZLÓ VALÓSÁG
HÁROM GÖMBGOMB Csehov: Sirály / Weöres Sándor Színház, Szombathely
Amikor a felvezető szakasz után felmegy a függöny a szereplők mögött, hogy kezdetét vegye Konsztantyin Trepljov (Major Erik) írói és Nyina Zarecsnaja (Mari Dorottya) színésznői debütálása, akkor azonnal feltűnik, hogy a kreatív erőket ide koncentrálták, ehhez a szabad, független, alternatív performanszhoz. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A MESE KÉT ÉLE Szólít a szörny / Weöres Sándor Színház, Szombathely
A fiú (férfi? már nem fiú, és még nem férfi) egy nagy, zárt dobozban ül, csak felénk van nyitva a negyedik fal. Kockának nagy, világnak kicsi. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
VAN ÉLET A HALÁL UTÁN THEALTER Fesztivál 2021, 1-3. nap
Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA.
TÉRBELI MELANKÓLIA Orlando
Csak egy penge éle választja el a melankóliát a boldogságtól – mantrázza bizonyos időközönként Orlando. Alakítanék a kijelentésen: csak egy penge éle választja el Orlandót Orlandótól. Mesei környezetbe ágyazott Doppelgänger-effektus, ahol az Orlandók, függetlenül a test nemi identitásaitól, csupán egymás reflexióiban és a nézői tekintetek keresztmetszetében képesek létezni. DARVAY BOTOND KRITIKÁJA.