Bartók Béla két színpadi művét tűzte műsorára a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál. A Mandarin csodálatos volt, de hol volt a Kékszakállú vára? CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
A Nemzeti Filharmonikusok koncertje március 19-én olyan volt, amilyennek egy jó hangversenynek lennie kell. Nagyszerű művek, némi izgalom: műsorváltozás, zongoraverseny- és zongoristacsere, és a végén a „minden jó, ha a vége jó” érzése. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
„Ha van egy Kurtág, akkor nem biztos, hogy egészen hülyeség, amit az ember csinál.” 1993-ban Esterházy Péter nyilatkozott így, és ez a mondat méltó módon foglalhatná össze mindazt a tiszteletet és szeretetet, amellyel nemcsak a nagy író, de valamennyi kortárs, követő, tanítvány és rajongó viseltet a 90 esztendős mester iránt. TÓTH ENDRE BESZÁMOLÓJA (1. rész).
Várjon Dénes, Simon Izabella, a Concerto Budapest és Keller András felidézte a hangokat, amelyekkel Bartók búcsúzott Magyarországtól. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Minél őrültebb valaki, annál nagyobb hatalomra tehet szert. Az ostoba, béklyózó szabály is szabály, de nem azért vannak-e a szabályok, hogy áthágjuk őket? A darab a maga kissé közhelyes módján kihívóan állít és kérdez ma is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Nemzeti Filharmonikusok hagyományos szeptember 25-i évadnyitó hangversenyén ezúttal a 20. század három „legeslegnagyobbjának” – maradjunk annyiban, hogy a 19. században születettek közül –, tehát Schoenbergnek, Stravinskynak és Bartóknak egy-egy művét hallottuk Kocsis Zoltán vezényletével. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Aki így zongorázik, ilyen lendülettel, ilyen színesen, virtuózan és pontosan, az legény a gáton! Ismét Budapesten járt Olli Mustonen. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
A Zeneakadémia Koncertközpont összehozta egymással Jean-Efflam Bavouzet-t és Szokolay Balázst, akik Rácz Zoltán és Holló Aurél – időleges – társaságában november 5-én kétzongorás hangversenyt adtak a Zeneakadémián. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Bartók muzsikája a zenetörténet más nagy B betűsei közül termékenyen társítható Bachhal, Beethovennel. Brahms és Bartók: ez már ritkább találkozás. Most ennek voltunk tanúi. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Enescu és Bartók nagyon is megférnek egy programon, de Csajkovszkij jelenléte már nehezebben magyarázható a magyar mester születésére emlékező koncerten. Idén is remek estét köszönhetett a Tavaszi Fesztivál közönsége a Nemzeti Filharmonikusoknak. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Hol tartott Bartók és hol a nála egy generációval idősebb Debussy egy kimerevített zenetörténeti pillanatban, a századforduló körüli évek idején? Erre a kérdésre kereste a választ Kocsis Zoltán a Concerto Budapest élén. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.
Sokáig alig vettek róla tudomást, hanglemezfelvétel is kevés készült belőle, Amerikában csak az ötvenes évek végén mutatták be – s mindmáig ritkán játsszák. A hallgatag asszony a Müpában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Nagy tudású esztéták könyvtárnyi szakmunkát írtak már arról, mit tekinthetünk posztmodernnek, melyek e kifejezés- vagy inkább gondolkodásmód alapgesztusai. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Életrajzi tények, szerelmi ügyek és zeneszerzői alkotások kerültek egymás közelségébe a Kocsis Zoltán által szerkesztett Debussy-sorozat ötödik estéjén. CSENGERY KRISTÓF BESZÁMOLÓJA.
Egy olyan doktriner esztéta, mint teszem azt, Adorno, bizonyosan fintorogna egy zenei maraton gondolatától, és besorolná a kulturális ipar (Kulturbetrieb) különösen perverz elkorcsosulásai közé. Részben persze igaza lenne, de ő sem tagadhatná, ha ugyan ez egyáltalán érdekelné, a dolog ismeretterjesztő hasznát. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.