A 2023-as irodalmi Nobel-díj kiosztását a szokásos esélylatolgatás és izgalom előzte meg. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia díját ebben az évben Jon Fosse író és drámaíró kapta, akinek pályaképét regényeinek magyar fordítója rajzolja meg. A. DOBOS ÉVA ISMERTETŐJE.
Időkapszulába kerül az, aki belép a Rózsavölgyi Szalonba – és a helyzet visszavonhatatlanná válik a patinás könyv- és zeneműbolt első emeletén, ahol fél órával kezdés előtt is már csak a hátsó asztaloknál jut hely. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.
Jon Fosse szövegei olyanok, mintha lábunk alatt a hétköznapi valóság talaja szétrepedezne, és a megnyíló hasadékok szélén ott állnánk mi, olvasók. Lebámulunk a mélységbe. És beleszédülünk. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.
Rusznyák Gábor ragyogó Oidipusz-rendezése a múlt bűneivel való szembenézés lehetőségeiről is szólt. Most Antigoné történetének elmondásában hatékony segítőtársakra lel az egykor éltek árnyaiban. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A Louvre Patrice Chéreau színház- és filmrendezőnek ajánlja fel termeit szabad kreációra. A Louvre – a Tate és a Neues Museum mintájára – kinyitja kapuit a kortárs alkotók előtt, hogy a társművészet párbeszédre késztesse a múzeum halott terét. JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA.
Termékeny kettősség feszül egymásnak Rusznyák Gábor Oidipusz-rendezésében: a Fosse-átirat nyelvi és képi egyszerűségre törekvő stílusban mítosztalanítja a (bűnügyi) tragédiát, amihez egy szertartás-színházi elemekből építkező komplex formavilág társul. Az összhatás lenyűgöző. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Mást se ír a külföldi és hazai szaksajtó a kortárs norvég szerző munkásságáról s különösen e darabjáról: hagyományos realista, pszichorealista módon nem közelíthető meg. Tudta ezt Szabó Máté rendező is, hiszen ő maga ugyancsak körvonalazta a tényt a színház magazinjában. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.