Egy ma jószerint teljesen ismeretlen Kálmán-operettet vett elő, íratott át és paskolt a színpadra az Operettszínház. Lássuk, Kálmán Imre, mire megyünk ketten! LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Bár az alkotók láthatóan fontosnak tartották az oktató célzat érvényesítését, azért csak magára vessen az, aki az Operettszínházban kívánja megérteni a Nagy Francia Forradalom jelentőségét. Legyen elég annyi, hogy Kero újra roppant hatásos musical-előadást hívott életre. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Regnálása alatt hungarikum lett a Budapesti Operettszínház, amit a három cikluson át igazgató, azt a negyedikben művészeti vezetőként irányító Kerényi Miklós Gábor szívesen megmutat a világban is. Előadásaikat évente közel százezer néző látja külföldön. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A megmondóemberek ideje lejárt, vissza kell térni a szakmai vitákhoz; megoldást javasolni a döntéshozóknak, megtartani – és a trükközések ellen bebiztosítani – a TAO-t. Legyen nagyobb átjárás a függetlenek és a kőszínházak között, legyen dramaturg minden produkcióban, tanuljunk meg pályázatot írni – és még sok egyébről is beszélgettünk. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
„Háry János – opera”, olvashattuk a Szegedi Szabadtéri Játékok plakátjain, holott daljátékról van szó, amiből az előadás során eklektikus operett lett, sok prózával. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.
Akadnak kulturális produktumok, amelyeknek helyes beazonosítása és elemző értékelése komoly próba elé állítja a mindenkori recenzenst. Az Adagio nem ilyen: a többségi tenoralakulat ugyanis oly szimpla eset, akár az Így írtok ti Szabolcska-paródiája. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.