Festőként megpróbál nem-látni. Szélnek ereszteni a koncentrált odafigyelést. Legkedvesebb motívumával, az örökzöld tölggyel szemben állva lecsendesíti a szellemet, hogy a szemlélődés elvezesse a valódi látnivalóhoz. Kilencven éves. Az időt is asszisztensének fogadta. Érzékelni tanít önmagunk határvidékén. BÖRCSÖK DÓRA INTERJÚJA.
A fák és erdők olyan magától értetődő elemei életünknek, hogy különlegesnek számít, ha valaki csak nekik szenteli figyelmét. Vajon beszéljük-e az erdők nyelvét? Hollán Sándor kortárs alkotóként éppolyan jól beszéli a fák nyelvét, mint a régi korok mesterei, a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítása pedig kísérletet tesz arra, hogy minket is bevezessen ebbe a különleges, hangtalan nyelvbe. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA KRITIKÁJA.
A fával való különleges kapcsolatát átszűri, átlényegíti Hollán, és amit elénk tár, az egy olyan szubjektív élménykép, amit senki más nem vethetett volna vászonra. „Ez egy romantikus viszony. Érezni kell, melyik fa vár engem.” – vallja a művész. Nála a fa szót kér, egyenrangú fél, nem pusztán illusztrált anyag. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.