Marcin Wicha regényében a gyászmunka útját családtörténeti mankókkal járja végig (?). A szűkebb közösség történetében pedig ott a lengyel társadalom 20. századi múltja és ez így egyben ott kísér(t)i az elbeszélőt is. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA.
Tor Ulven Türelem című verseskötete egymást cáfoló mozzanatok mentén szerveződik. A halál elevenségbe burkolózik, az élet megdermed. Testrészek vannak, test, amihez tartozhatnának, nincs. Mindeközben a versbeszélő szándékosan kerüli az olvasó tekintetét. SZABÓ DÁRIÓ ÍRÁSA.
„Minden olyan fontos kérdésről beszélni, beszélgetni kell, amelyre nincsen olyan egyetlen és örökérvényű válasz, amely minden érintett életét optimálisan irányíthatná. A halál, a meghalás is ilyen”. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.
Maylis de Kerangal regényének cselekménye a szív útja egyik testből a másikba. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.
Kissé szokatlan helyszínen, a repülőtéren beszélgettünk indulása előtt Barnás Ferenc íróval legutóbbi regénye, az Életünk végéig apropóján nyelvről, távolságról, A kilencedik és mostani regénye viszonyáról. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Elakadásjelző-e Peer Krisztián új kötete vagy felvillantja a továbblépés lehetőségét, az újrakezdését az életben és a költészetben? KLAJKÓ DÁNIEL RECENZIÓJA.