Prosperóból Prospera, púpos Caliban, megsokszorozott Ariel, papír, papír és papír, vártól idegen díszlet meg egyéb furcsaságok. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A Robin Hoodban a Rockszínház örökségét vélem felfedezni, ám az, ami akkor a maga nemében és a mi tájékunkon innovatívnak számított, mára rég túlhaladottá vált. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Az előadás tavaly már majdnem létrejött, amikor az utolsó pillanatban – a nyilvánossággal nem közölt okokból – törölték a műsorból. A rendező maradt, a szereplők mentek: Sopsits Árpád kifinomult, szép és erős képekben meséli el a magyar irodalom egyik legizgalmasabb perszónájának, Psychének az igaz (?) történetét. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Egy mára elveszett, alkalmi jellegű pantomimjáték ugyancsak erősen alkalmi jellegű táncszínházi rekonstrukcióját ígérte Erkel szülővárosának tószínpada július 20-án. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A pretend igéből képzett pretender főnév jelentése: tettető, színlelő. A varázsló szó pozitív konnotációja, amit Miklós Tibor fordító választott a The Great Pretender címének, nem illik tehát hozzá. Viszont passzol a szeánsz-koncert melodrámai hangulatába. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Időutazásban lehetett része annak, aki a délután a Gyulai Várszínház Kamaratermében megnézte a Katona József Színház huszonöt évvel ezelőtti Ahogy tetszik-előadásának felvételét, majd este Vidnyánszky Attila e darabra készített játékos variációját. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A Jazz Fesztivál után másnap már blues szólt a gyulai várszínpadon, és bár a két műfaj számos rokon vonással rendelkezik, a jelenlévő közönség már más indíttatással jött el meghallgatni az éjszaka egy óráig tartó négy koncertet (amiből a szerző hármat abszolvált). VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
A Gyulai Vár Jazz Fesztivált tizenhetedik alkalommal rendezték meg és a négy fellépős est sztárvendége ezúttal az a Mike Stern volt, aki már járt a fesztiválon és egyébként sem ritka vendég Magyarországon. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
A nemzeti dráma után szinte menetrendszerűen következett a nemzeti opera Vidnyánszky Attila nyári kalendáriumában. A Tragédia derekas munka, remek színház volt, ám a debreceni-gyulai koprodukcióban készült Bánk bán esetében már csak ötletelésre futotta. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.