Szarból nem lehet ostort fonni? Trigeusz az emberi ürülékkel táplált ganajtúró bogár hátán emelkedik az égbe, hogy szétnézzen vagy szétüssön a silány istenek között. Ám szarból tényleg nem lehet ostort fonni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Gyarmati Kata
EGYREMEGY
DESZKA, SZIGETEK IV. Deszka Fesztivál, Debrecen
Vajdasági színjátszás, a magyar dráma külföldi jelenléte, egy gyerekdarab nemcsak gyerekeknek és egy felnőtt darab szigorúan csak felnőtteknek – ez volt az idei Deszka utolsó három napjának terítékén. A kortárs magyar darabokat szemléző fesztivál kiemelkedő előadása pedig francia szövegből született, egy francia rendezőtől. NAGY GERGELY MIKLÓS BESZÁMOLÓJA.
LÁPI DERŰ Matei Vişniec: Lápon / Szabadkai Népszínház
Nem tudom, mi lehet az oka annak, hogy hirtelen megugrott Matei Vişniec népszerűsége: jelenleg három színház repertoárján szerepelnek művei. Szabadkán azonban Lápon címmel, Gyarmati Kata és Nagypál Gábor jóvoltából, mindjárt több darabja került színpadra. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
ÉDENKERT SEHOL Márai Sándor: Zendülők / Bárka Színház
Évek óta járják kamaszok a poklot Vidovszky György rendezéseiben. E poklot hol ők teremtik, hol a világ – persze, a kettő nem független egymástól. A Zendülők hősei kis édenkertet próbálnak építeni a pokol közepén – a vállalkozás valószínűleg eleve halálra ítéltetett. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A MÚLTAT VÉGKÉPP Ferenc Judit: Különös ajándék / Vajdasági Tanyaszínház 2009, Kisvárda 2010
Azt kérdezik tőlem a barátaim, mit gondolok az előadásról. Érzem, és aztán kiderül, hogy nem vagyok paranoiás, hogy inkább az érdekli őket, mit értettem belőle. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
KETTŐ AZ EGYBEN? Gyarmati Kata: Hét nap a világ / Újvidéki Színház, Thália, Magyar Színházak 21. Kisvárdai Fesztiválja
A néző a szünet után konstatálja: nem egy darabra ült be, hanem kettőre. E műveket csak az kapcsolja össze, hogy ugyanazok a színészek játszanak bennük. Az író Gyarmatinak – de a rendező Puskás Zoltánnak is – elkelt volna a dramaturg Gyarmati segítsége. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A REALIZMUS CSAPDÁJÁBAN Tolnai Ottó: Skalpoljuk meg szegény Józsit! / Stúdió „K”
Kérdések sorát fogalmaztam, amikor kijöttem a Ráday utcai színházból: lehet-e három darabból egy negyediket írni? Lehetséges-e Tolnai Ottó drámai szövegeit színre állítani? Mit lehet kezdeni Pesten a „Vajdaság-mitológiával”? Megél-e a színpadon a költészet, az esszé és az elbeszélő próza különös keverékéből születő dráma? A válaszok nem egyértelműek. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
NÉGEREK A HALAK CSILLAGKÉPBEN Ödön von Horváth: Istentelen ifjúság / III. Bárka Nemzetközi Színházi Fesztivál
A fiataloknak szóló előadások még mindig fehér hollónak számítanak a hazai kínálatban, és többnyire csak kötelező olvasmányok kerülnek műsorra. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
SZÍNHÁZBA JÖTTÜNK Arthur Schnitzler: A Zöld Kakadu – Stúdió „K”
A nyaktiló működésére emlékeztető gesztusok sűrűn térnek vissza az előadás mozgásvilágában. Pak-pak: karikázva vagdalják a jégcsapretket, sss-sss: erős mozdulattal szelik a kenyeret, sitty-sutty: kézfej metszi a levegőt. Guillotine-elvű világ – társalgóra, büfére méretezve. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
AZ ARANYHALAK FELSZABADÍTÁSA Iskola a határon – Bárka Színház
Csak egy őrültnek juthat eszébe színre vinni ezt a több idősíkon játszódó, rengeteg szereplőt mozgató, cselekményben, filozófiában egyaránt bonyolult regényt – vélhetné a felületes szemlélő. Ám a végén azt gondolhatja, „őrültség” tán, de van benne rendszer. Talán több is. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.