Még a pandémia előtt egy jeles magyar történész arról beszélt a tévében, hogy a történettudománynak szemben a természettudományokkal az a szerencséje (és egyben tragédiája), hogy egyrészt közérthetően tud szólni a nagyközönséghez, másrészt olyan problémákkal foglalkozik, melyek sok ember érdeklődését felkeltik. TÓTH IVÁN KRITIKÁJA.
Gyáni Gábor kötete a női identitás 19-20. századi megkonstruálását a női munkavállalás összefüggéseiben, dokumentumokkal és statisztikákkal alátámasztva vizsgálja. ANTONI RITA ISMERTETŐJE.
Hosszú ideig talán csak az érintettek számára volt ismert az első világháború utáni segélyezési akció, amelynek keretében több nyugat-európai ország fogadott be gyerekeket. A centenáriumra több könyv is megjelent a témáról. A gyermekvonatok című kötetről beszélgettünk Gyáni Gábor történésszel. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Gyáni Gábor feltárja, hogyan zabolázta meg a múltat monolitikus egységként őrző (nemzeti) kánonhagyomány a változást és az ismeretlent fürkésző történeti gondolkodást, hogyan emelte azt a tudomány rangjára, és miként állította a nemzeti identitásképzés szolgálatába, például a tantermekben. TÓTH IVÁN ISMERTETŐJE.
Nemrégiben a magyar származású amerikai írónő, Kati Marton így felelt arra a kérdésre, hogy mi volt a célja legújabb történelmi regényével: „Rá akartam világítani arra, hogy a történelmet nem hagyhatjuk meg csak a történészeknek, az életünk részévé kell tennünk, különben a történelmi hibákat folyamatosan ismételni fogjuk.” Jelentem, elkésett: a történelem már jó ideje nem a történészek hatáskörébe tartozik. TÓTH IVÁN KRITIKÁJA.
A történész a múltnak csak egy bizonyos aspektusát képes megragadni, annak objektív leírása ezért lehetetlen. Éppen ezért Gyáni Gábor friss könyvében a múlt újfajta használata mellett tör lándzsát. B. SIMON KRISZTIÁN ÍRÁSA.