Egy kétestés királydrámát kevesebb, mint három óra alatt előadni úgy, hogy összetett figurák rajzolódjanak ki és a történet is követhető maradjon, nem könnyű. Zenével, dalokkal, extra betétekkel dúsítani az anyagot egyenesen nyaktörő mutatvány. Szerencsére mégis van, aki megpróbálja. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA.
Góczán Judit
PENGEÉLEK HELYETT
Tovább a cikkhez
TÜNEMÉNYEK NÉLKÜL Csajkovszkij: A hattyúk tava / Budapest Bábszínház
A legfantáziadúsabb színházat a legkisebbeknek kell játszani, természetesen. Mert hiszen ők lesznek a jövendő színház nézői. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
VÁSOTT ÜBÜK Alfred Jarry: Übü király / Maladype Társulat, POSZT 2010
A Maladype nem dédelgette heteken át az előadás titkát, hogy meglepetésként robbanhasson a bemutatón: a próbafolyamatot bárki látogathatta. Az Übü király nem színpadon, hanem lakásban, sarokba halmozott újságpapírkötegeken játszódik. A társulat színháztalanít és színházat csinál. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
HONNAN NÉZZÜK? Büchner: Leonce és Léna / Maladype Társulat, 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál, POSZT 2009
A Bárkán bemutatott, s az új évadtól a Thália Új Stúdiójában játszott Leonce és Lénának a harcias elutasítástól a forró rajongásig mindenből kijutott. Nincs ebben semmi meglepő; ez a sorsa az olyan előadásoknak, amelyek mást és máshogy mondanak, mint a többség. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.