Hosszú idő után az egyik legkimunkáltabb előadás, ami úgy szól a magyar történelemről, hogy el is tartja magától a tárgyat, és alá is merül benne. Ez így elég szerencsés kombó. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Erre is jó egy jó fesztivál: az addig önállóan, térben és időben szétszórva létező jelenségek hirtelen koncentráltan jelennek meg, az ember (na jó, a kritikus) meg elkezd trendeken tűnődni. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Góbi Rita táncművész-koreográfus szerelemduettnek nevezi a Trafóban december 14-én látható Sziget – Táncmonológok fényfürdőben című új produkcióját, melyben először dolgozik együtt Maurer Milánnal. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
„Megmutatni, mily nevetséges és aljas a buták diktatúrája, megmutatni nagyzolását, gyávaságát, a tömegek szolgalelkűségét, meghunyászkodását, a gerinctelenség tragikomédiáját” – szólt az 1943-as, ám csak most bemutatott Lajtha-balett, a Négy isten ligete szerzői programja. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.
Kádár, Aczél, Erdős Péter, Palmatex, Bizottság, Beatrice, Cini, vasfüggöny, III/III, megfigyelés és megfigyeltség, ’56, ’89. Bennem nincs nosztalgia, ha a 80-as évekre gondolok – az elején még tervben sem voltam, a végén bölcsödébe jártam, nem érthetem, miről szólt. Vagy mégis? PUSKÁS PANNI CIKKE.
Az alternatív színház közönsége arról ismerszik meg, hogy hihetetlenül fegyelmezett – se celofán zacskó, se otthagyás, csupán koncentrált figyelem és kitartás -, mert legalább olyan elkötelezett, mint a játszók. IBOS ÉVA BESZÁMOLÓJA.
A Lakástrenden bolyongókat puha ágyak és hatalmas jakuzzik csalogatták nyújtózkodásra, ám a leheveredés vágyát hamar elhessentették a kiállítást felpezsdítő művészeti akciók. A Műcsarnokban a design, a tánc és a zene bútorozott össze két összművészeti előadás erejéig. FÜRTH ESZTER BESZÁMOLÓJA.
Mintha egy hetvenes évekbeli sci-fit néznénk, ahol az űrből érkező szörnyek rafináltan, földön tekeregve próbálják meg becserkészni áldozataikat. Az ellenállás reménytelen, tűzzünk fehér zászlót a fülünk mögé, és adjuk meg magunkat. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A SzólóDuó Fesztiválra egyértelműen vadászni megy az ember, és nem kell negyven vadról álmodozni, bőven elég egy. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.