Géher István sűrű alakváltásain át is a polgár bátorságával és őszinteségével beszél az önazonosság dilemmáinak aspektusairól: az oktató, a tudós és az alkotó szerepek összeegyeztetésének évszázados honi megoldatlanságáról vagy épp erkölcs és szenvedély sosem szűnő, belső drámájáról. SZLUKOVÉNYI KATALIN KRITIKÁJA.
Kevés ilyen demokratikus társaságot ismerek, mint a fordítókollégák együttesét. A Műfordítók Egyesülete negyedik szakmai hétvégéje Dobogókőn – ezúttal is Nádori Lídia és Kriszt Magdolna szervezésében – talán a korábbiaknál is jobban sikerült: a gazdag szakmai programra a ráadás idén kórusimprovizáció volt Tóth Árpád vezetésével, és egy meglepetés: Soproni András és felesége, Meny Tatyjana bábszínháza. MESTERHÁZI MÓNIKA TUDÓSÍTÁSA.
Úgy látszik, a szerzők nem tartják tiszteletben az irodalmi kánonok sugallta elvárásokat: az 1840-es években az eposz életképességében kételkedő Aranyt Petőfi biztatta nemzeti eposz megírására, 2001-ben Térey János Paulus című verses regényével forgatta föl a közmegegyezést. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.