Hét színésznő játszik egy perinatális veszteségekről szóló előadást. Az elején egyikük, Szegvári Júlia elmondja, hogy részben saját, részben mások történeteit halljuk majd, tehát ők nemcsak mint színészek, hanem mint érintettek vesznek részt a játékban. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Gáspár Anna
MAGZATPÓZ
PRÓBÁLGATOM, MELYIK Párhuzamos világok (Olvasópróba 2.)
A drámát szívesen olvasó, a mai magyar színházban otthonos érdeklődők és a szakemberek is gyakran teszik szóvá: a műnemeket tekintve a kortárs hazai színművek nyomtatott közreadása jóval mostohább a lírai, epikai terméshez képest. A helyzet nem jó, de nem lesújtóan rossz. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
VÉGE…? Daniel Kehlmann: Rosalie elmegy meghalni / Manna Produkció (a Stúdió K-ban)
Ha nem is a rövid darab közepén, de akkor hangzik el a címbeli kérdés, amikor még sok van hátra. A road movie-nak nevezett novella-adaptáció az út vége felé mutat, mégsem horizontális, hanem vertikális színház. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
MINDENTŐL FÜGGETLENÜL Hungarian Showcase 2013 / Kedd, szerda, csütörtök
Az előző beszámolóban már érintettem a függetlenség kérdését, most van itt az ideje a kifejtésnek: a showcase soron következő három napján látható kilenc előadásból hetet budapesti független színházi csapatok készítettek. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.