A fesztivál kellemesen szövevényes programrendjébe idén beágyazta magát a tánc- és mozgásszínház. Kivétel nélkül szabad téren zajlottak az előadások, a Szoborparkban, sziklák, bokrok és műalkotások között. A bukolikus tájban még a kevésbé átgondolt produkciók is szakrálissá váltak. SISSO ÍRÁSA.
A Pinceszínházban főként hagyományos interpretációkat látni, ám Babits verse köré ezúttal formabontó elemek kerültek. Mintha az Esti kérdés magába szívná egy performansz jegyeit, hogy filozofikus kérdéseit érzéki rébuszokká egészítse ki. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Ha a kísérleti színház még annyira experimentális stádiumban leledzik, mint a Finita legújabb előadása, akkor talán illendőbb lenne bemutató helyett munkabemutatóként hirdetni. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Ugyanaz a pince és ugyanaz a társulat. Fehér Ferenc is jelen van, de a nézőtéren. O. Caruso ugyanakkor nem mond le arról az alapelvéről, hogy produkciója középpontjába egy emblematikus személyiséget állítson. PAP GÁBOR KRITIKÁJA.
A kezdő Woyzeck-koncertnéző nyilván zavarba jön, hogy voltaképp milyen műfajú produkciót lát a Sirály érdekes, oszlopokkal, emelt színpaddal, lépcsőkkel tagolt, intim terében. O. Caruso víziójának távoli ihletője Büchner klasszikusa. PAP GÁBOR KRITIKÁJA.