A nulladik perc című előadás mintha egyszerre próbálna prózai opera és annak kritikája lenni, azonban egyik irányba sem tesz egyértelmű lépést, így biztosan csak azt tudhatjuk, hogy a 19. század óta sem rendezzük jobban a problémáinkat, és még a hasis is illegális. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Ficzere Béla
A 20. SZÁZAD BIZTOS BÉKÉSEBB LESZ
TÁVOL A VILÁG ZAJÁTÓL? Wil Calhoun: Balkon kilátással / Orlai Produkció
Aligha éri meglepetés a nézőt, amikor szemrevételezi az Orlai Produkció bemutatójának díszletét. Kálmán Eszter játéktere gyakorlatilag két egymás melletti balkon, amelyre rálátunk. A kilátást pedig mi, nézők jelentjük. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
MIT TOLSZ? Jonathan Maitland: Tagadj tagadj tagadj / Orlai Produkció
A sport piszkos üzlet, mindenki tol valamit, aki nem, az ne álmodjon győzelemről, aranyéremről. Ennél egy kicsit bonyolultabb a Tagadj tagadj tagadj tézise, ráadásul a messzi jövőben játszódik, szóval a jövőt még tán van mód elkerülni. Vagy nincs. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
HÁT MEGCSINÁLTÁK Dale Wasserman: Száll a kakukk fészkére / Orlai Produkció (Belvárosi Színház)
Minél őrültebb valaki, annál nagyobb hatalomra tehet szert. Az ostoba, béklyózó szabály is szabály, de nem azért vannak-e a szabályok, hogy áthágjuk őket? A darab a maga kissé közhelyes módján kihívóan állít és kérdez ma is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
NEM ELÉG TRASH, NEM ELÉG TRUE Rába Roland: Utolsó / Trafó
Előadásokat filmekhez hasonlítani disznóság. De talán kevésbé az, ha egy zombis előadásról beszélünk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
KELL EGY BARÁT Richard Baer: Hitted volna? / Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház
Férfi és nő között, mondják, nem lehet barátság. Vagy mégis? A kapcsolatok, Richard Baer fanyar komédiája a példa rá, egy idő után átalakulhatnak. Ám addig történik egy s más. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.