Magyar népmeseként definiálja magát A csillagszemű juhász egri bemutatója, még sincs népmese szaga a hároméves kortól ajánlott produkciónak. KOLLÁR ZSUZSANNA KRITIKÁJA.
Gyerekszínészekkel és scooterekkel száll alá a kötődés pokolbugyraiba a Diótörő bábmusical. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
A Magyarországi Bábszínházak 14. Találkozóján az derült ki, amit már korábban is gyanítottam, hogy lehet a gyerekekkel okosan olyan témákról beszélgetni, mint a válás, az ismeretlentől való félelem, a hatalomhoz való viszony vagy a poszttraumás stressz szindróma. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Bonyolult, de szerető családi háttér, kamaszkor, másság és azonosság, a társadalomba való beilleszkedés: A dzsungel könyve musical a felnőtté válás igaz története, az egri Harlekin Bábszínház budapesti vendégjátékában is. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Lakásszínház az alkotók oldaláról azért van, mert „színház nélkül nem lehet” – ahogy Csehovnál mondja Szorin a Sirályban. (Nota bene, Trepljov tavi színpada is lakásszínház, mi más.) És nézői szempontból is ugyanezért van – vagy ezért lesz, egyre inkább. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Az egri színház volt és jelenlegi igazgatójának ízlése között áthidalhatatlan a különbség. Nem csoda, hogy Blaskó Balázs sietősen és alaposan igyekszik eltörölni az előző korszakra utaló nyomokat – ha egy is marad, kényelmetlen helyzetet eredményezhet. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A Blaskó Balázs rendezte Látogatók modern formanyelvvel dicsekedhet, ám az előadás hasonló nyomot hagyna akkor is, ha a társulat – a pantomim és a stilizálás eszköze helyett – a színészek hangjával kísért diaképekkel vagy tánclépésekben adná elő a holokauszt-történetet. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
A Vidnyánszky Attila rendezte előadás legfőbb jellegzetessége, hogy a rendező összetéveszthetetlen kézjegye semmilyen módon nem fedezhető fel rajta. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Tízéves igazgatása alatt az ország egyik legjobb társulata lett az egri, most mégis gyanúsítgatások közepette távozik a színház éléről. Csizmadia Tibor ennek ellenére nyugodt, nem érzi magát sértve, és azt mondja, a Prolik mindenképp ott lesz a POSZT-on. NAGY GERGELY MIKLÓS INTERJÚJA.
Ahogyan le szokás választani a szerzőt a narrátorról, úgy kellene függetleníteni a kiábrándult színészt az alázatosan megformált szereptől, és a leköszönő igazgatót a tevékeny rendezőtől. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Sokan távoznak az egri Gárdonyi Géza Színházból; heves reakciókat váltott ki az új igazgató személye. Blaskó Balázs szerint jó a hangulat, mások ezt cáfolják. Az önkormányzat eközben gazdasági visszaélésekről és Csizmadia Tibor jogi felelősségéről beszél. NAGY GERGELY MIKLÓS RIPORTJA.
A mának és a máról szóló előadást mutattak be Kecskeméten, szűk stúdiótérben. Az csak hab a tortán, hogy a szöveg majd’ negyven éve Erdélyben született, és (látszólag) a Kr.u. I. században, Palesztinában játszódik. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Paul Claudel négy nap eseményeibe végtelenített drámája a hitről és Zsótér Sándor rózsafüzéreinek találkozása az egri színpadon. SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN KRITIKÁJA.
Ki rendezhetne jobb filmet a csirkéknek Mucsi Zoltánnál? Ki írhatna viccesebb dialógusokat egy pszeudo-darwinista komédiához Tasnádi Istvánnál? Minden adott a durranáshoz, mégis csak egy pukkanás a vége. NAGY GERGELY MIKLÓS KRITIKÁJA.
Nem tudom, nem is számoltam, hány éve játszhatott utoljára Csákányi Eszter gyerekeknek szóló előadásban, mindenesetre úgy saccolom, még kaposvári színésznő korában. A Keresztanya azt bizonyítja, nem jött ki a gyakorlatból. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.