A Magyarországra lassacskán hazajáró ukrán rendező, Vlad Troickij ezúttal honfitársa, az ukrán származású Gogol klasszikusát lassította saját színházi gondolkodásához. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Lassan megszoktuk az úgynevezett félig szcenírozott operaelőadásokat a koncerttermekben. Immár bele kell törődnünk, hogy létezik szcenírozott oratórium-előadás is. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
A Vidnyánszky Attila rendezte előadás legfőbb jellegzetessége, hogy a rendező összetéveszthetetlen kézjegye semmilyen módon nem fedezhető fel rajta. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Tudható, hogy Vidnyánszky Attila jó ideje készül a „Gagarin-sztori” előadására, a bemutató azonban egyre csak csúszott. A premier után sem vagyok azonban biztos abban, hogy már elértük a repülési magasságot. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Kísértők és kísértetek, gnómok és csontvázak, kannibalizmus és ördögűzés, alkímia és orgia. A csúcsformában lévő Silviu Purcărete meghökkenti és biztatja a magyar nézőket: lehet, hogy mégsem vagyunk olyan messze Európától? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Az ármányos Sujszkij, valamint a Kreml néma nagyharangja uralja a debreceni társulat ős-Boriszát. Vidnyánszky Attila rendezése ezúttal majd’ mindvégig kellő mértéket tart, míg a zenei megvalósítás nívója jócskán a szabadtéri mulatságok szokott szintje fölött mozog. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A Thealteren a legritkább esetben épül az előadás hagyományos drámai alapanyagra, helyette többnyire saját szerzésű vagy az előadók ízlésére montázsolt „szövegtöredékek” jelentik a kiindulópontot, netán versek, esetleg mindez együtt. IBOS ÉVA BESZÁMOLÓJA.
Nyaktörő létramutatványok és mesterien kivezetett helyzetgyakorlatok – a debreceniek bravúrgyanús előadása szinte meggyőz Szergej Medvegyev drámájának jelentékenységéről. Miért, hogy a nők mindig a rosszfiúkat választják? LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Emlékéven innen és túl bizonnyal sok vita lesz még arról, hogy vajon a Bánk bán eredeti vagy átdolgozott változata sikerültebb, szebb, színpadszerűbb-e? Ám ez a kérdés alkalmasint sosem válhat oly megosztóvá, mint Vidnyánszky Attila „ős-Bánk”-rendezése. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Keserű a komédia karnevál idején – de nem ezért nem könnyű követni Szergej Maszlobojscsikov gondolatmenetét. Bár a színpadon látottakba könnyen belefeledkezhetünk, a díszlettervező-rendező csapdát állít a nézőnek. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A debreceni operajátszás igényességét jelzi, hogy a Lammermoori Luciát a nálunk szinte sosem játszott, eredeti változatában mutatták be. Más kérdés, hogy a produkciónak jószerivel ez az egyetlen pozitívuma. BÓKA GÁBOR CIKKE.
Újabb orosz rendező, részben azonos szereplőgárda és hasonló végkövetkeztetések – a debreceni társulat Margit-szigeti Aidája mintha egyenes folytatása lenne a tavaly itt látott Manon Lescaut-nak. BÓKA GÁBOR ÍRÁSA.
Mihail Ugarov kortárs orosz szerző Ilja Iljics halála című darabjában a címszereplő nem felesleges ember, hanem beteg. Noha a végére kiderül a „betegsége” neve, a lengyel Andrzej Bubień rendezte előadás árnyaltabb kórképet fest. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
Idei fesztiváljának második fele szerint a kortárs magyar dráma széles palettáról válogathat. Zenés dráma, bábos darab, múltidéző sikerdarab – lehetne hosszan sorolni. Az ördög viszont ismét a részletekben rejlik. Sőt, olykor az arányokban. SZ. DEME LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.
Vidnyánszky Attila többrétegű szertartásszínháza talált partnerre Borbély Szilárd rendkívüli kérdéseket felvető verseiben. A katarzis lehetetlenségét feszegető szövegekből katartikus előadás született. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.