Öntudatos, büszke, sikeres magyar emberek: huszonnégy roma kortársunk tart tükröt nekünk Korniss Péter és Závada Pál könyvében. SZILÁGYI ZSUZSA ÍRÁSA.
Nem könnyű szembesülni a közös gyökerű fasizmus, sztálinizmus és McCarthyzmus művészetellenes, az önálló gondolkodásra képes embert megnyomorító törekvéseivel, s annak hatásaival. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Az egészen közelmúlt bútortörténete elevenedik fel a kötetben, kevésbé a lakás, inkább a második otthonnak számító presszók és néhány „repi” hely korabeli enteriőrjei. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Két részből áll a könyv: egy érdekesből (ez a rövidebb) és egy – valamilyen szempontból – hasznosból (az viszont terjedelmes), amelyeket leginkább a kemény borító tart össze. A cím viszont egyikhez sem stimmel. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A legmegnyugtatóbb szentenciát már az előszóban közli a szerző: nem mi – gázaink és szennyeink kitermelői – tehetünk a klímaváltozás következményeiről. S nem csupán elszenvedői, de (és ettől lesz érdekes a könyv) haszonélvezői is vagyunk a szeszélyes éghajlatnak. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Aki Magyarországon született, messzire kell utaznia, hogy átélhesse a középkori fénymisztika átszellemült lelkesültségét. Bár létezett gótika nálunk is, szellemisége csak a töredékek gondos összerakosgatása révén közelíthető meg. Félő, hogy az élmény így sem lesz teljes. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
A magyar plakát titokban lett százéves annak idején, mert 1986-ban „100+1 éves a magyar plakát” címmel nyitottak kiállítást a Műcsarnokban. A kétszázra botorság lenne várni, de talán nem is kell bíbelődni az évfordulókkal: lássunk már végre egy áttekintő magyar plakáttörténetet! IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Nem hagyományos tanulmánykötet a Lengyel Györgyé: a kilenc hosszabb-rövidebb írás át-átszövi egymást, tematikus és gondolati csomópontokat rajzol ki. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A Corvina sorozatának új kötete gusztusos okossággal rendezi egymás mellé választott korszakának ezernyi mozzanatát. Magyar Verszália és strimfliviselet, vallási türelem és gyermek-alácsúsztatás; Karinthy Szomory-paródiájával szólva: mit mondjak, második József, meg minden! LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.