Liszt és a „czigány zene” – ez a címe a Néprajzi Múzeumban megrendezett kiállításnak, amelyen sok szép, fontos és érdekes információval találkozhat az érdeklődő, amelyek alapvető kérdéseket is fölvetnek. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Korrekt módon lejátszott, de kiemelkedőnek semmiképp sem nevezhető hangversennyel zárult idén a Budapesti Tavaszi Fesztivál. Az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának (EUYO) darabválasztása megmagyarázhatatlanul egysíkúra sikerült ezen az estén. ASZÓDI MÁRK ÍRÁSA.
Az első magyar avantgárd színházi mozgalom a mai napig nem ment feledésbe, ami érdemei mellett feldolgozottságának és bőséges dokumentáltságának is köszönhető. E dokumentumokból válogatott a társaság történetét prezentáló kiállítás. BOGDANOV EDIT ÍRÁSA.
Saját európai együttesének, a Maggio Musicale Zenekarának élén vendégszerepelt a Tavaszi Fesztiválon Zubin Mehta. A hangverseny műsorán a Mehta karrierjét fémjelző nagy nevek (Verdi, Puccini, Mahler és a Három Tenor) közül kettő: Verdi és Mahler szerepelt. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
A tavaszi fesztivál idei évadjában feltűnően kevés táncprogram kapott helyet, viszont a véletlen egymás közelségébe sodort két jeles évfordulót. Jó, hogy így történt, mert a két est felskiccelte a néptáncművészet jelenét, de még inkább múltjának szinte összes jelentős irányzatát. FUCHS LÍVIA ÍRÁSA.
Génie oblige, vagyis a zsenialitás kötelez – ez volt a címe a Tavaszi Fesztivál fiatal tehetségeket bemutató koncertjének. De mire is kötelez? KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Két fesztiváldíjas zenész és két gitár – egy színpadon. Talán csak mi vártunk túl sokat, de csupán egy korrektnek mondható stílusbemutatót kaptunk. Érdektelen ugyan nem volt, de velőtrázóan izgalmas sem. ASZÓDI MÁRK CIKKE.
A naptár szerencsésen lehetővé tette, hogy koszorús zeneszerzőnk születésnapjáról valóban az ünnep napján emlékezzen meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál, s ezzel a lehetőséggel éltek is: március 30-án került sor, „Szokolay 80” címmel, az ünnepi hangversenyre. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Klasszikusan felépített műsor: egy operanyitányként is hallgatható szimfonikus költemény, egy versenymű és egy nagyobb lélegzetű szimfónia. Két Liszt- és egy Beethoven-mű. Egy közepes zongorista és egy nem kimagasló, de felkészült és gondolkodó karmester. Érdekes koncert. CSONT ANDRÁS CIKKE.
Akárcsak tavaly, úgy idén is Szegedről érkezett a fesztivál legszórakoztatóbb operaelőadása. Az Ory grófja nyomában ezúttal Liszt egyetlen, s hozzá gyermekkori operája aratott zajos sikert – Anger Ferenc rendezésében, Pál Tamás vezénylete alatt. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Lassan megszoktuk az úgynevezett félig szcenírozott operaelőadásokat a koncerttermekben. Immár bele kell törődnünk, hogy létezik szcenírozott oratórium-előadás is. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Földtekénk alighanem legmókásabb zenei előadója. Munkássága jól példázza, mily eredeti is tud lenni, ha közel százéves dalokat leporolunk. Poénnak messze túl profi, komolyan vehető mai tánczenésznek meg túl avíttas. Maradjunk hát annyiban: Max Raabe – az Max Raabe. ASZÓDI MÁRK CIKKE.
Egyszerre koppanó cipők, tüzes tekintetek, lehengerlő össztáncok, ámulatba ejtő szólók és szívbemarkoló dalok. Szélsőséges indulatok, felszín alatt lappangó tragédia, büszke férfiak és egy öntörvényű nő. Kivételes profizmus és maximális összhang. Kell ennél több? MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
A Műcsarnokban mostantól permanens házibuli van. A patinás épület termei április végéig várják szeretettel a parti remélhetőleg szép számmal érkező vendégeit, akik tematikus szobákban ismerkedhetnek a vendéglátó tizenöt csoport munkájával, és persze közben önmagukkal. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Bartók születésének 130-adik évfordulóját ünnepelte a koncert – két Kodály-művel! Mintegy mellékesen elhangzott Bartók ifjúkori, zeneszerzői zsengénél sem sokkal több I. szvitje is. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.