Az idei őszi fesztivál talán legérdekesebb vendége Louise Lecavalier volt. Egy ötvenkét éves táncosnő, aki kirobbanó formában lépett színpadra, tele virtuozitással, maximalizmussal, a tánc iránti megszállottsággal. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Kérdés, hogy mi színház, és mi nem színház. Ma már az a jó színház, amellyel kapcsolatban felmerül, hogy egyáltalán színház-e. FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA.
Gyártelepen bóklászunk, üvegcserepeken taposunk, őszi avarban gázolunk – tánc a hidegben. Valaki eszmél, valaki küzd, valaki fut – tánc a melegben. Monodrámák kint és bent a Fringe Pécs 2010 díjazottjaitól. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Az evés és a mozi ősidőktől fogva szimbiózisban élnek. Talán mert szeretünk filmnézés közben enni, és miközben a szánkba popcornt tömünk, kajáljuk az olyan filmeket, ahol a szereplők tortákat dobálnak egymás arcába, lepényt sütnek, békalevest vagy élő rákot főznek. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
A Platonov-komplexus gazdag tünetegyüttesét a Maladype Színház társulata és Balázs Zoltán rendező tiszteletre méltó makacssággal tárja a játszani és gondolkodni nem rest közönség elé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
E sorok szerzője olyan öreg, hogy még őseredeti állapotában látta az 1970-ben alakult első magyar avantgarde műhely első koncertjeit. Ki hinné, hogy a KISZ Központi Együttesének székházában adták hangversenyeiket? Hiszen ez aztán minden volt, csak nem szocialista realizmus. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
A mívesen szórakoztatóra csiszolt felszín alól vallások, korok, kultúrák és a ma komor füstfelhője gomolyog elő fojtogatón, akár a színpadról fel-felszálló finom téglapor. A Sasha Waltz & guests fellépése pirosbetűs ünnep a Budapesti Őszi Fesztiválon. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A MILAN-hoz és a Twinshez még egy ikerdarab csatlakozott, a Wings, melyben Nelson Reguera Perez és Major László kettősét egy tangóharmonikás, Pascal Conte egészíti ki. Érzelem, intimitás, fizikalitás – a már megszokott összetevők, meglepetés nélkül. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Ritkán van lehetőségünk egy koreográfiát egymás után négyszer megnézni. Az őszi fesztiválon a flamand Kris Verdonck épp erre ad alkalmat. Az I-II-III-IIII című előadás azonban szerencsére stabil építmény. Az ismétlődés nem az unalomnak, sokkal inkább az elmélyülésnek kedvez. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Az őszi fesztivál a gyerekek kegyeit is kereste idén. Két legfontosabb állomásunk egy illusztris állathangutánzó-verseny és egy koca bendője. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.
Volt idő e tájékon, amikor a sorok között olvasás képessége a túlélés zálogát jelentette. Akik ilyen irányú képességeiket egykor vezércikkeken edzették, joggal fognak gyanút, ha egy premier kapcsán az alkotók azt hangsúlyozzák, hogy az utolsó percig kísérleteznek. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD CIKKE.
Idén hatodik alkalommal rendezték meg a Toldi moziban a Nemzetközi Táncfilm Fesztivált, azaz az EDIT-et. Külön válogatásban nézhették meg az érdeklődők az előző évi magyar táncfilm-termést. KŐHEGYI ILONA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Anna Linsel és Rainer Hoffmann nagyon finom, pontos és értő filmet készített. A szerzőpáros láthatóan értette Pina Bauscht, a munkáját, sőt még a táncot is. Hiába csak rövid időre tűnik fel a nagyszerű koreográfus, a film mégis róla és az ő módszeréről szól. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
A grazi közönség ovációval és a színészek lába elé csúsztatott Berlin-útikönyvvel ünnepelte a Handke szavak nélküli színjátékából született osztrák-magyar előadást. Bodó Viktor rendezése óraműpontossággal megalkotott munka, kiváló összjáték. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.