A Robin Hoodban a Rockszínház örökségét vélem felfedezni, ám az, ami akkor a maga nemében és a mi tájékunkon innovatívnak számított, mára rég túlhaladottá vált. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A Figaro házassága rendezője s egyben Almaviva grófnéja, Bánfalvy Ági, a januári Thália színházi premier előtt azt nyilatkozta, elutazott a Comédie Francaise-be is, hogy minél autentikusabb tapasztalatokat gyűjtsön. Az előadást nézve úgy tűnik, időgépbe ült. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Az ármányos Sujszkij, valamint a Kreml néma nagyharangja uralja a debreceni társulat ős-Boriszát. Vidnyánszky Attila rendezése ezúttal majd’ mindvégig kellő mértéket tart, míg a zenei megvalósítás nívója jócskán a szabadtéri mulatságok szokott szintje fölött mozog. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Egy fiatalember Berlinbe utazik a múlt század első harmadában, mert érzi, valaminek történnie kell, és az nagyon izgalmas lesz. Reményei – nézői szempontból – csak részben igazolódtak be. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A darabbeli, Babérossy Leander-féle társulat Ügyelőnője (a jó humorú Nagy Anikó) kacsintva kér elnézést az Othello-betét egy szál színpadi nézőjétől: Mi nagyon rosszak vagyunk! Az előadás is rá-rászorul az elnézésre. De nincs nagy vész. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.