A duende az a bűvös szó, amelyre Garcia Lorca drámáinak bemutatói kapcsán a recenziók hivatkozni szoktak – általában úgy, hogy hiányolják az előadásból. Én néhány éve megfogadtam magamnak, hogy írásaimban igyekszem kerülni használatát – ami azért nem ilyen egyszerű. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Bognár Gyöngyvér
LAKODALOM, VÉRREL
CSONGOR, A TRENDI Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde / Kecskeméti Katona József Színház
Lételméleti dimenziók egyáltalán nincsenek (ami Vörösmarty-játékról lévén szó, meglehetősen problematikus). KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
SZERETNÉM Bíró Kriszta: A Nyugat női / Kecskeméti Katona József Színház
Komoly fegyvertény a kecskeméti Katona számára: az Örkény és a Thália együttműködésével létrejött nőNYUGAT újrafogalmazását a vidéki társulat házon belül, saját színészeivel is meggyőzően állította színpadra. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
SŰRŰ TÖRTÉNELEM Weöres Sándor: A kétfejű fenevad / Kecskeméti Katona József Színház
Weöres Sándor drámája nem historizáló mű, a kecskeméti színpadon sem konkrét történeti korba ágyazódik a Koltai M. Gábor rendezte előadás: költői maskarádét látunk, amelyben ott kavarog a teljes magyar történelem, a huszadik század összes háborús és politikai tapasztalata. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
ELEVE ELRENDELTETETT Réczei Tamás: Szabadság kórus / Kecskeméti Katona József Színház
Sok lehetőséget és még több veszélyt rejt magában, amikor egy rendező a saját szerzeményét állítja színpadra. Ha másért nem is, már önmagában ezért a felismerésért megérte bemutatni a Szabadság kórust. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.