Azt valahogy éreztem, hogy nem a Szputnyik bemutatója fog felvilágosítani mindarról, amit eddig nem tudtam a reneszánszról. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy az előadás végére kevesebbet tudok róla. Egy dolog biztos: Demjén Rózsi nem reneszánsz ember. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Bútorozatlan szobában találja magát a MU Színház kamaratermébe érkező néző. Matrac, szék – más nemigen kerül a relatíve tágas térbe. Ez a szoba a cselekmény helye, merthogy a Szputnyik előadása – némiképp ellentmondva önnön címének – nem a házra, hanem a lakásra fókuszál. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A budapesti Nemzeti Színház megnyitása óta mintha valaki megtréfálta volna a helyieket: ahogy haladunk lefelé a Duna partján, úgy lépünk vissza néhány évet az időben. IAN HERBERT ÖSSZEFOGLALÓJA.
Bodó Viktor időben hozzánk legközelebb eső nyíregyházi rendezése kapcsán a sajtómunkások túlságosan gyakran bonyolódtak abba a kérdésbe, kit mi, hogyan és milyen mértékben elégít ki az új bemutató kapcsán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
Ritkaság, hogy egy színészosztály utolsó vizsgaelőadása, mely a hallgatók számára bizonyosan egy korszak végét jelenti, gyakorlatilag egybeessék egy reményteli kezdettel, egy új társulat indulásával. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Pont ilyennek képzelek egy brókert: elegáns az öltönye, tükörfényes a cipője, Mont Blanc a tolla, whisky az itala, steak az ebédje, teraszos a lakása. Ha részeg, olyan, mint a többi ember, és a frigóba teszi a telefont. De egyetlen brókert sem ismerek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.