Sok Godot-ra várva előadásnál éreztem már azt, hogy tulajdonképpen többször ugyanazt a Godot-ra várva előadást látom. Ismerős, kissé unott bámészkodás ez, olyasmi, mint Vladimiré és Estragoné a drámában. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A kolozsvári Interferenciák Fesztivál idei tematikája az idegenség volt. A közel-keleti helyzet és a menekültválság szinte kikényszerítik a kérdést az európai alkotókból: hányféleképpen válhat egy ember idegenné? PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Nem érdemes félni, ez megöl az emberben minden pozitív, jó energiát – mondja a világ egyik leghíresebb rendezője a kezdő riporter mentegetőzésére, és a derűs, bölcs arcra tekintve már tényleg nem félek. Kezdetét veheti életem egyik legjobban várt beszélgetése. DARIDA VERONIKA INTERJÚJA.
Van abban valami jó, ha az ember annyira öreg, hogy már sok-sok Godot-ra várvát látott, ezért esze ágában sincs megmagyarázni, mit is jelent ez a rettenetesen bonyolult, enigmatikus darab, már nem akarja fölmondani az idevágó Beckett-szakirodalmat – beéri azzal, amit lát: egyszerű. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Az egyetemes tánctörténet egyik emblematikus alkotása, az annak keletkezése idején harmincadik évét éppen csak betöltő Maguy Marin May B című koreográfiája tért vissza Budapestre. A francia előadás először – szinte felfoghatatlan módon – 1983 novemberében volt látható Magyarországon: alkotóját azonban Győrben, három évvel korábban már megismerhette a hazai publikum. HALÁSZ TAMÁS ELEMZÉSE.
Kevés újdonsággal kecsegtető mozgásverkli Beckett után szabadon. Depresszív tanulság, sokszor a szájunkba rágva, arról, hogy az élet re-mény-te-len. Kicsit több tiszteletet és szabadságot a nézőknek! TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Tünet Együttes tizenegy Beckett-játékból készült előadásának címét látván kaján mosollyal állapítottam meg, hogy az alkotók alighanem indulni szándékoznak a nézőt leginkább elrettentő előadáscímek versenyében. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.