A művészházaspár folytatta februárban megkezdett Bach-Bartók sorozatát. A Gyermekeknek III-IV. füzete után Bach Négy duó (BWV 802-805) című műve és a C-dúr versenymű két zongorára (BWV 1061) hangzott el. A múltkori lelkesedés után ezúttal az erős csalódottság hangján kell szólnunk. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Ünnepelni jó, még ha kicsit farzsebből előhúzott indok alapján tesszük is. Bartók Béla I. zenekari szvitje immár nem csak nagyzenekari köntösben hallgatható, hanem négykezes zongoraátirat formájában is: ennek jelentőségét mindenkinek saját mértékrendszere szerint kell megítélnie. VÉGSŐ ZOLTÁN CIKKE.
Bartók születésnapján a legnagyobb magyarhoz méltó koncertet adott a Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis Zoltán. A Hegedűverseny szólóját Kelemen Barnabás játszotta, A Kékszakállú herceg vára szerepeit Wiedemann Bernadett és Fried Péter énekelte. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Ligeti Györgyöt állította a középpontba szólóestjén a zongorista Jan Michiels. Közönségét elképesztette tántoríthatatlanul magabiztos játékával és friss koncepciójával. Az intelligens holland előadóművész a Zeneakadémia hagyományait helyezte új megvilágításba. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA.
Két Bartók-mű között Johann Sebastian Bach háromszólamú invenciói – már nem járhatunk rosszul. De Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraestje nemcsak ezért vált felejthetetlenné. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Három fontos korai művel folytatódik a Bartók Új Sorozat. Két régebben készült felvétel mellé egy vadonatúj kapcsolódik, melyen az „ifjúkori” Hegedűversenyt Kelemen Barnabás játssza, a Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis Zoltán áll. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.