Radnóti Táj-könyve számomra az utóbbi évtizedek egyik leginvenciózusabb és leginspiratívabb szellemi kalandja, hol szellemes, hol elgondolkodtató, hol megrendítő olvasmány. RÉNYI ANDRÁS ELEMZÉSE.
Ha ránézünk a Kalligram kiadóra, könnyen azonosítható képet látunk, s ez a kép némileg különbözik a néhány évvel korábbitól. A Kalligram zömmel magyar szerzőket ad ki, figyel az új, „peremről” bekerült szerzőkre. Megőrizte társadalomtudományi érdeklődését is és nyit a világirodalom „nagy nyelvei” irányába. A portfólió korábbi jellegzetessége, a közép- és kelet-európai irodalom szerzőinek kiadása viszont zsugorodni látszik. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
A neves egyiptológus kötete elején egy Peter von Matt-tól származó mottó áll; eszerint a Hamlet és a Mona Lisa mellett A varázsfuvola „kultúránk harmadik nagy, talányos műalkotása”. Ezzel adott a kötet roppant tétje. Assmann ambíciója nem kisebb, mint hogy, amennyire ez lehetséges, rés nélküli interpretációját adja e talánynak. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
Médiavezérelt társadalmunkban, a mindent átható vizualitás korában kulcsfontosságú tisztáznunk, hogyan dolgozhatjuk fel és érthetjük meg a képek létmódjait és történeteit, bonyolult kapcsolatukat a nyelvvel, valamint azt, ahogyan használtuk és használjuk őket. MILIÁN ORSOLYA KRITIKÁJA.