A fájdalmat és a magányt tematizáló munch-i alakok sokszor olyanok, mintha a tudatalattiból előbukkanó figurák lennének, bár mindennapi helyzetek és kapcsolatok szereplői. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
Végtelenül nehéz volt végignézni Jan Saudek kiállítását, pedig sem prűd, sem pedig a giccs megveszekedett ellensége nem vagyok. Ha az lennék, nem néznék Almodóvar- vagy Özpetek-filmeket, s már rég kidobtam volna a családi emléktárgyak egy részét. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A Nagy Kriszta legújabb munkáit bemutató tárlat a x-T-től megszokott érzékenységgel ragadja meg újra a művészeti intézmények, a művészi szerepvállalás vagy a műalkotás értékelhetőségének kérdéseit alakító viszonyokat, ezúttal a közelmúlt aktuálpolitikai eseményeinek apropóján. HADI BARBARA ÍRÁSA.
Német főnemesi családból származó fotós, zenész és aktív sportember, aki négy téli olimpián síelt szülőhazája, Mexikó színeiben. A színes életutat Hubertus von Hohenlohe tudhatja magáénak, aki a pop artot követő képeivel – meglepő módon – a Magyar Nemzeti Múzeumban mutatkozik be. MATÓ ZSÓFIA ÍRÁSA.
„Joe Dallessandro szemlélésébe sosem fárad bele az ember” ‒ állította Wieland Speck. Németh Hajnal kiállításának címadó sztárja ezúttal az esztétikai űr igézetével hálózza be közönségét. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
A Tate Modern Pop Life: Art in a Material World (Pop élet: Művészet az anyagi világban) című kiállításának megnyitóján a rendőrök is részt vettek. KOZA KAROLINA ÍRÁSA.