Thomas Vinterberg Oscar-sikere után a dán Dogme 95 mozgalom kevésbé ismert alakja, Anders Thomas Jensen is előállt egy filmmel, ami mesterien beszél fontos témákról, miközben remekül szórakoztat és nem mellesleg annyi akciót sűrít magába, hogy azt Liam Neeson is megirigyelné. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
Legyünk megkeresztelve vagy sem, higgyünk Istenben vagy sem, az Ádám almáit nézve minden alkalommal az lehet az érzésünk, mi valóban a keresztény kultúrát és annak értékrendszerét képviseljük, vagy legalábbis szeretnénk képviselni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Megítélésem szerint a társulat tagjai nem tettek egyebet, se többet, se kevesebbet, minthogy figyelmesen és szakszerűen lefordították a filmet a színház közösségi terének formanyelvére, jó érzékkel kiaknázva a fordításműveletben rejlő esélyeket, és nagyjából elkerülve a benne leselkedő veszélyeket. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A megszokott fekete humor helyett a monoton undor filmje lett Anders Thomas Jensen új mozija. És még annak örültünk a leginkább, hogy igazából nem is értjük, mit akart nekünk mondani. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Kastélyszálló modern konyhájában akkor sem függ falvédő, ha a sütők és hűtők felett nem égett le gyújtóbombás támadás folytán az egész emelet már évekkel ezelőtt. De négy újonnan érkezett konyhafoglaló gengszter ettől még hiheti, hogy ők lejöttek a falvédőről. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.