Könnyebb felsorolni, mi mindenről nem szól Alföldi Róbert évadnyitó rendezése a Nemzeti Színház nagyszínpadán, mint azt megmondani, hogy miről igen. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
„Hiányzik nekünk a muzsika, hiányzik nekünk a művészet” – panaszolja a musical egyenruhás főgonosza, s mi tagadás, némi enyhe hiányérzete a Valahol Európában nézőjének is lehet. Jóllehet a friss szegedi produkció amúgy tisztes, sőt imponálóan összeszedett előadássá kerekedett. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Nemcsak a versenyprogramban szerepelt idén előadással a Színház- és Filmművészeti Egyetem: vasárnap és hétfőn este az új Bóbita Bábszínházban lépett fel az intézmény két osztálya, két nagyon különböző produkcióval. NAGY GERGELY MIKLÓS ÍRÁSA.
A Bánk bán junior revelatív előadása után újabb klasszikus drámánk került a Nemzeti Színház színpadára. Alföldi Róbert rendezése tisztes, közérthető és a lényeget tekintve konzervatív interpretációnak tűnik. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Van a városban egy előadás, amelyik a lehető legbonyolultabb dolgokat mondja el pofonegyszerűen. (Már ha a pofon egyszerű.) FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA.
Heiner Müller kétszereplős Kvartettje – tehát kvartett két hangra, ami már önmagában megrezzenti füleinket, miként lehet négyzetre emelni egy előadás belső tartományát –, bizonyos értelemben Jean Genet Cselédek című francia klasszikusára adott német riposzt. FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA.
Illegális gyerekmunka a nightclubbá alakított babagyárban, avagy a vérszomjas varjak és a nárcisztikus kapitalista esete a sáslegénnyel: a Bergenben ősbemutatott Veslefrikk című családi opera alapján úgy tűnik, a norvég gyerekek élete se lehet könnyű. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Bár az átgondolt koncepciótól, az újszerű ötletektől és a fegyelmezett színészi csapatmunkától nehéz lenne megtagadni az elismerést, azért Andrei Şerban rendezése a néző legelső, naivitásában is érvényes kérdésére nemigen válaszol. A kérdés: segíti-e az életemet ez az előadás? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A kritikus fájós nyakú, zsibbadékony kripli. E restellnivaló tény említését eddig sikerrel mellőzte írásaiban, ám Alföldi Róbert igazgató-rendezői működése most mégis arra készteti, hogy egy fontos előadás beszámolóját e merőben magánjellegű életproblémával kezdje. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Egyenletesen színvonalas mezőny, néhány kiugróan izgalmas előadás, meg tartalmas beszélgetések-viták jellemezték az idei, immár negyedik Deszka Fesztivál első négy napját. KOVÁCS DEZSŐ BESZÁMOLÓJA.
Három betű és foglalkozás, mi az? Ölő – a válaszra nyilván sokan emlékeznek az egykor a Katonában felemás visszhangot keltett Motel című egészestés őrületből, aminek a szövegét Bodó Viktor és Vinnai András közösen jegyezte. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Menetrendszerűen futott be Szegedre az újabb tanmese az USA keleti partjáról: megint Maine állam, megint egy bigott kisközösség, megint fekete és fehér, és megint Alföldi Róbert. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Schiller polgári szomorújátéka bő kétszáz év múltán is elementáris erejű színpadi mű, s a Nemzeti társulata jószerint minden helyzetben komoly játékerőt képvisel. Ezt a két pozitív felismerést köszönhettük Alföldi Róbert erőszakosan külsődleges, bizonytalan ízlésű rendezésének. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A Bánk bán öreg dráma, öreges dráma. Dörgő hangú, éltes színészekkel meg érett színésznőkkel képzeljük el, és nemesen unatkozva hallgatjuk. Alföldi Róbert, zum Trutz, egészen fiatal, kezdő színészekre bízta az egészet. RADICS VIKTÓRIA KRITIKÁJA.
Keveseket vonz a hosszútávfutás. Alföldi Róbert közéjük tartozni látszik: a tavalyi Biblia Évében meghirdetett meghívásos drámapályázata első körben, felolvasószínházként jól szerepelt a POSZT-on, de még két évadban ad feladatot és kihívást a Nemzeti Színháznak. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.