Monumentális díszletben, sok statisztával, neves színészek közreműködésével készült Vidnyánszky Attila Tragédia-értelmezésének harmadik, az előző kettőt magába olvasztó, de azokat nem meghaladó verziója. NÁNAY ISTVÁN ELEMZÉSE.
Az ármányos Sujszkij, valamint a Kreml néma nagyharangja uralja a debreceni társulat ős-Boriszát. Vidnyánszky Attila rendezése ezúttal majd’ mindvégig kellő mértéket tart, míg a zenei megvalósítás nívója jócskán a szabadtéri mulatságok szokott szintje fölött mozog. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Időutazásban lehetett része annak, aki a délután a Gyulai Várszínház Kamaratermében megnézte a Katona József Színház huszonöt évvel ezelőtti Ahogy tetszik-előadásának felvételét, majd este Vidnyánszky Attila e darabra készített játékos variációját. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Aki Vidnyánszky Attilának a Dubrovniki Nyári Fesztiválon „nagy sikerrel (elő)bemutatott” Dundo Maroje-rendezéséből szeretné megismerni a horvát drámairodalom egyik legismertebb szerzőjének legnépszerűbb művét – az mélységesen csalódni fog. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
Lehetett volna akár jó is Hobo első színdarabja, hiszen az ötlet nem rossz. Felidézni a magyar film legfurcsább műfaját, a termelési operettet: dalban elregélni az ötvenes éveket, nem hallgatva el, hogy az korántsem volt csupa móka, kacagás, tizenkét találat. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
A nemzeti dráma után szinte menetrendszerűen következett a nemzeti opera Vidnyánszky Attila nyári kalendáriumában. A Tragédia derekas munka, remek színház volt, ám a debreceni-gyulai koprodukcióban készült Bánk bán esetében már csak ötletelésre futotta. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Amennyiben a kritikusnak nem a feltétel nélküli dicséret a feladata, és hivatásához elengedhetetlennek tartjuk a kákán is csomót keresést, úgy mindjárt most, a kezdet kezdetén be kell vallanom kritikusi inkompetenciámat a Miskolci Operafesztivál Jenůfa-előadásával szemben. BÓKA GÁBOR CIKKE.